Harminchárom évesen döntött úgy Lídia, hogy férfivá alakíttatja át magát. Akkor még nem gondolta, hogy ennyi megaláztatásban lesz része a döntése miatt.
Az általános iskolában leszbikusnak hitte magát Lídia. Nem tudta feldolgozni, hogy őt a nők érdeklik – és más férfias dolgok, mint az autók, a foci. Soha nem babázott. Kamaszkorára annyira visszahúzódóvá vált, hogy a tornaórákra sem akart bemenni. Nem mert a lányok előtt átöltözni, szégyellte testét a tornadresszben.
– Majdnem eltiltottak a ballagástól, mert nem akartam szoknyát felvenni. Végül édesanyámnak sikerült elintéznie, hogy nadrágszoknyába bújhassak – meséli Lídia, aki ma már Nikolas. Voltak barátnői, de ezek szex nélküli kapcsolatok voltak. Huszonkét évesen megismerkedett egy lánnyal, aki fiúként kezelte, és tíz évig kitartott mellette. Ám mivel saját gyereke nem születhetett Nikolastól, ezért szakítottak.
– Ekkor, 2011-ben elhatároztam, hogy utánajárok, mi lehet a bajom. Pszichiáter és pszichológus is megvizsgált, és egyértelműen kimondták, hogy transzszexuális vagyok, vagyis a női testemben egy férfi él. Sokként ért a megállapítás, de megkönnyebbültem, mert végre hivatalosan is kaptam igazolást arról, hogy mi van velem, és kérhettem a nemváltoztató beavatkozásokat – mesélte. Az első műtétet csak egy magánklinika vállalta.
– Nagy mellem volt. Ezt annyira szégyelltem, hogy még a legnagyobb melegben is bundás kiskabátban, bő kardigánban jártam, és lekötöttem. Először a mellemet távolították el, és amikor megláttam magam nélküle, hihetetlenül boldog voltam – emlékszik Nikolas.
A műtét óta hormonokat szed: kezd nőni a szakálla, és a lába is szőrösödik. Mivel a petefészke továbbra is termel női hormonokat, az igazi eredményt az hozná, ha ezektől is megszabadulhatna, de erre már nincs pénze. – A műtét után három héttel elbocsátottak a munkahelyemről, ahol előtte tíz évig dolgoztam.
Nem hivatkoztak a nemváltásomra, de amikor kikötötték, hogy sem a női, sem a férfi mosdót nem használhatom, hanem egy teljesen különálló helyiséget jelöltek ki a számomra, és ezt a munkatársaim előtt közölték, lelkileg összetörtem.
Azóta hiába próbálok elhelyezkedni, sehol nem alkalmaznak. Jelentkeztem árufeltöltőnek, biztonsági őrnek, sőt még vécépucolónak is, hiába. Lépten-nyomon megaláznak. Nőnapkor, amikor a munkahelyemen a nők hagyományosan virágot, a férfiak egy üveg bort kapnak, én nem kaptam semmit. Nagyon fájó emlék, amikor nyilvánosan az hangzott el, hogy nálam gondban voltak, nem tudták eldönteni, hogy mit adjanak.
A barátaim, a családom elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Az viszont borzasztóan rosszulesett, amikor egy fiú az operációm után hangosan beszólt: minek kellett azokat a jó melleidet leoperáltatni? Húszévesen dolgoztam Angliában raktárosként. Ott a nemi tudatzavarom senkit nem érdekelt, és az sem, hogy a főnököm leszbikus volt. Szabadnak éreztem magam, és azon gondolkodom, hogy újra ki kéne mennem.
Elégtételt vehetne a volt munkahelyén
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság minden, tudomására jutott hátrányos megkülönböztetés ellen fellép. – Egy kastélyszállóban esküvőiruha-fotózásra készültek, de amikor a tulajdonos megtudta, hogy a modellek között van egy transzszexuális, leállíttatta a munkát. Az illető hozzánk fordult.
Eljárást kezdeményeztünk, aminek a végén közös megegyezés született, és a fotózást mégis megtarthatták – mondta el érdeklődésünkre Szekula István, a hatóság sajtósa. Az elmondottak alapján Nikolas is jó eséllyel kérhetne elégtételt a volt munkahelyével szemben, ahol megkülönböztették.
Aki Dávidként élt tovább
Kovács Szilviának élete nagy álma vált azzal valóra, hogy 37 év szenvedés után nőből férfivá operáltathatta magát 2011-ben. Szilvia – Líviához hasonlóan – transzszexuálisnak született. Már egészen kicsi korában tudta: bár kívülről kislány, belülről fiú. A megfelelési vágy és a szégyen miatt többször is öngyilkossággal próbálkozott.
Próbált normálisan élni, egyetlen férfival való kapcsolatából még gyermeke is született. Mint mondja, ezt sosem bánta meg, legnagyobb támasza 15 éves kislánya. Szilvi ma már Dávidként él, személyi igazolványa szerint sem nő.
– Húszévesen összejöttem egy fiúval, mert ez volt az elvárás, meg akartam felelni, ezért lefeküdtem vele. Borzalmas érzés volt – mesélte a Borsnak korábban Dávid. – A terhességem változtatott meg mindent. A kislányomnak köszönhetem az életem, ha nem fogan meg, már megöltem volna magam – szögezi le Dávid.
A férfi azóta bonyolult műtétek során péniszt és heréket is kapott. Dávid arra biztat mindenkit, hogy ne szégyenkezzen.– Többen szenvednek más testben, mint azt gondolnánk – tette hozzá.
Több évig tart a műtétsorozat
A transzszexuálisok először hormonkezelést kapnak, ettől a hangjuk mélyülni, testük szőrösödni kezd. Ezek után eltávolítják a nő mellét és nemi szerveit, majd a pénisz és a herék kialakítása következik.
– Hasi zsírszövetből alakítjuk ki a péniszt – magyarázta a Borsnak Dávid műtétjén dr. Tizedes György, a Da Vinci Magánklinika orvos-igazgatója. – A hasfalat megbontjuk, megkeressük azt a két eret, amely az adott területet látta el vérrel, majd ezeket a hasfalból átvezetjük, ez igen kényes része a műtétnek. A hasfal vágása után ez a két bőr alatti ér lesz az összekötő rész, amely vérrel látja el a péniszt. Ezután a szeméremdombból kialakított lyukon áthúzzuk, vigyázva a két érre.
A heréket a pénisz méretéhez, a nagy szeméremajkakba ültetett szilikonnal formázzák meg. A következő lépcső a makk megformázása, később pedig szilikon húgycsövet vezetnek át a péniszen. Legvégül pumpás implantátumot kap a páciens, amellyel felpumpálhatja férfiasságát.
Mibe kerül?
Az első műtétet háromszázezer forintért vállalják, de a szakpszichológiai vizsgálatért is fizetni kell harmincezret, a pszichiáter véleményéért negyvenezret. A petefészek-eltávolítás további kétszázezerbe kerül. A férfi nemi szervek kialakítása a legdrágább: 2-3 millió forint közötti összegért vállalják. A társadalombiztosító indokolt esetben az átalakító műtétek és a hormonkezelés mindössze tíz százalékát fizeti.
