A pénzhez való viszony szempontjából három csoportra lehet osztani az embereket: vannak fenntartók, gyűjtögetők, és a pénzcsinálók. Hogy ki melyikbe tartozik, az nemcsak anyagi helyzetét határozza meg, hanem azt is, hogy kiből lehet vagyonos ember.
A legfontosabb az otthonról hozott minta. Ezekkel a megállapításokkal zárult az a felmérés, amit a GfK Hungária Piackutató Intézet végzett banki ügyfelek között, hogy megfejtse viszonyukat a pénzhez.
Egyre kevesebben vannak azok, akik jövedelmükből félre tudnak tenni, viszont egyre magasabb a bankokban elhelyezett megtakarítások összege. Ez azt jelenti, hogy szűkül a vagyonosok köre, ők viszont több pénzt gyűjtöttek.
De ha valakinek sok pénze van, az még nem garancia arra, hogy hozzáértőn gondolkodik és cselekszik pénzügyeiben. A kutatók – és a reklámpszichológia – szerint is sokkal inkább a pénzhez való viszony, gondolkodásunk és hozzáállásunk dönti el, hogy lesz-e belőlünk vagyonos ember, és hogy hol van vagyonosodásunk felső határa.
Alapos emberek
Az egyik érdekes megállapítás szerint a jövedelem növekedésével nem nő párhuzamosan a pénzügyi iskolázottság. Akinek több pénze van, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ért is a pénzcsináláshoz. Aki ebbe a szerencsés kategóriába tartozik, arra az a jellemző, tudatosan, megfontoltan, alapos körültekintéssel kezeli a pénzét. Ők azok, akik több lábon állnak, több forrásból szereznek jövedelmet, alaposan mérlegelik a kockázatokat.
Így lett a világ leggazdagabb embere Bill Gates, akinek szülei bankárok, felmenői sikeres üzletemberek voltak.
– Ételekből és ruhákból bőségesen ki vannak elégítve az igényeim. Egy bizonyos ponton túl a pénznek nincs számomra haszna – mondta egy interjúban.
De már kisiskolásként egy szoftvercég programjaiban kereste a hibákat.
– Bill Gates alapvetően fantáziátlan, és sosem talált fel semmit. Most jobban elvan a pénze elosztogatásával. Igazából mások elképzeléseit lopta el – írta róla korábbi üzlettársa, Steve Jobs, aki egy év után otthagyta a főiskolát. – Egyáltalán nem volt leányálom. Mivel nem volt kollégiumi szobám, a barátaim szobájában aludtam a földön. Ötcentes kólásüvegeket váltottam vissza, és a betétdíjból vettem ennivalót. Minden vasárnap hét mérföldet gyalogoltam, hogy heti egyszer rendes ételt egyek a Hare Krisna templomban. Imádtam – mondta kevés interjúinak egyikében az iPhone másfél éve elhunyt atyja.
folytatjuk
