Kilencvenévesen emelt a levegőbe egy PO–2-es repülőgépet Molnár Dániel. A nyugdíjas autósoktató gyermekkora óta a repülés szerelmese, és a mai napig rendszeresen szeli a fellegeket.
Repülőgépet vezetni olyan, mintha az ember minden kosztól megszabadulva lebegne a levegőben. Ezt az élményt akarja újra és újra átélni a kilencvenéves Molnár Dániel. Hét végén két lánya, két veje és hét dédunokája ünnepelte őt a börgöndi repülőtéren. Itt olvasták fel az Albatrosz Repülő Egyesület parancsát, mely szerint átképzést kap a PO–2-es repülőgépre.
– Ez persze inkább tréfás felhívás volt, mint komoly feladat, hiszen ezeket a gépeket a II. világháborúban női pilóták vezették – emlékezett Molnár Dániel, aki sihederkorában határozta el, hogy repülni fog. – 1944 nyarán Algyőn tanultam Európa akkori legjobb műrepülőgépén. Harci repülőn már nem repülhettem, de vittek minket Németországba, hogy Messerschmitt–262-es sugárhajtású gépen tanulhassuk meg a kiképzést.
– A háború után csak akkor maradhattam volna pilóta, ha belépek a pártba. Mivel erre nem voltam hajlandó, negyven évig a repülőterek közelébe sem mehettem – emlékezett Molnár. A jég 1985-ben, 62 éves korában tört meg. A volt növendékek találkozóján oktatóval felülhetett egy Zlin–138-as iskolagépre. Rögtön kiderült, hogy Dani bácsi kiképzett szakember, a pilóta át is adta neki a kormányt.
Dani bácsi 1944 nyarán, Algyőn tanulta meg a repülés csínját-bínját egy profi mûrepülőgépen
– Onnantól kezdve minden évben repülhettem. A mostani PO–2-es gép nagy élmény volt: a repülési sebessége 150 km/h. Fantasztikus érzés volt szelni a fellegeket – mosolygott a pilótamatuzsálem.
