Nem beszélő autistáknak még soha nem nyílt fotókiállítása Európában. Egészen mostanáig. Egy magyar testvérpár, Adrienn és Adrián képei arról mesélnek, miként látják ők a világot.
A tizenhat éves Adrienn és a tizennégy éves Adrián nem beszélő autista testvérpár. A logopédus tanárként és fotósként is dolgozó Koncz Dezsőnek támadt az az ötlete, hogy fényképezőgépet ad a gyerekek kezébe.
– Januárban, egy foglalkozáson fényképeket mutattam nekik, és kértem, valamilyen módon jelezzék, ha tetszik nekik. Adrián egyáltalán nem beszél, és ha valaki hozzáér, szinte dühkitörést kap. Adrienn is teljesen befelé fordul, és csak néha szólal meg, akkor is halandzsázik. De egy-egy képnél legnagyobb meglepetésemre a fiú megbökött.
Dezső hozott egy fényképezőgépet, és megmutatta nekik a működését. A kislány a beállításokon nem változtatva csak magát kezdte fotózni, de a fiú kísérletezett, és minden variációt kipróbált. Ha utcára ment, mindent lefényképezett. Vagy felfelé nézett, vagy az elmúlás apró részleteit kereste. Rozsdás sarkokat, korhadó faágakat örökített meg.
Amióta fényképezőgép került a kezükbe, megváltozott a gyerekek élete. A képekkel akarnak kommunikálni. Ezt észrevette az édesanyjuk is. – A lányom a tükör előtt áll, és grimaszokat vágva magát fényképezi, majd boldogan visszanézi az eredményt. A fiam pedig, ha nincs is nála gép, képes a buszon megütögetni egy gyerek fejét, és úgy tesz, mintha lefotózná. Múltkor az orvosi rendelőben egy angol hölggyel teremtett így kapcsolatot – mondja Juhász Katalin, az édesanya.
