Soha nem vált volna olyan ismertté színészként, mint amilyen politikusként lett, ezt állította magáról Ronald Reagan. Kivételesen jó szónok volt, beszédei szórakoztatóak voltak, a riporterek és a választók is imádták.
Sokszor még politikai ellenfelei is fejet hajtottak előtte, amiért minden helyzetet az előnyére tudott fordítani, ezért kapta a Nagy Kommunikátor becenevet. Előnyt jelentett számára, hogy nem jött zavarba a nyilvánosságtól és a kameráktól, megszokta a figyelmet, hiszen 1937-től ötven filmben szerepelt. Igazán akkor érezte magát elemében, amikor a színészszakszervezet elnökévé választották, élvezte a politikai csatározásokat, mert könnyen az ellenfelei fölé kerekedett.
Hollywood után 1966-ban indult a kaliforniai kormányzóválasztáson, ahol több mint egymillió szavazattal nyert, és népszerűsége soha nem csökkent. Miután másodszor is megválasztották az USA elnökévé, megkérdezték Reagant, hogy lehet egy színészből elnök?
– Én azt nem értem, hogy lehet, hogy egy elnök nem színész? Ehhez a pályához ez elengedhetetlen követelmény – válaszolta.
Győzött Clint, a westernhős
Furcsa módon éppen Reagan kritizálta leginkább Clint Eastwoodot, amikor a színész Carmel polgármesteri székére pályázott 1986-ban.
– Miből gondolja, hogy egy középkorú színésznek, aki csimpánzokkal játszott együtt, lehet jövője a politikában?
Eastwood mégis fölényes győzelmet aratott, és ő lett a kis kaliforniai városka polgármestere. Igaz, csak két éven át, bár sokan azt mondták, hogy Carmel legeredményesebb vezetője volt, és szinte az egyedüli, aki betartotta a kampány során tett ígéreteit.
Eastwood eredetileg csak azért indult a választáson, mert a városvezetés megakadályozott egy építkezést, amelyben komoly érdekeltsége volt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.