Minél rosszabbul él, annál többet költ szerencsejátékra a magyar. Végtére is valamiben hinni kell! De miért nem abban hiszünk, hogy ki-ki a saját szerencséjének kovácsa?
Bár az idő pénz, mi, magyarok nem sajnáljuk. Sőt! Lottóötöst, fehér lovon szőke herceget, álomállást, nagy lehetőséget, szájba repülő sült galambot – annyi mindent – várunk egész életünk során, hogy észre sem vesszük: elrepül felettünk az idő. Az egyre nehezedő életkörülmények ellenére – vagy talán éppen azért – megnőtt a lottózási kedv. Az elmúlt néhány hónap alatt egymillióval emelkedett az alapjátékok száma.
– Az ötös lottó nyereménye március közepéig 1,2 milliárd forintra duzzadt, s végül már 4 millió 460 ezer 754 alapjátékot vásároltak – tudtuk meg Tulik Ágnestől, a Szerencsejáték Zrt. szóvivőjétől. – Tapasztalataink szerint egymilliárd forint az „álomhatár”. Miután elvitték a nagy nyereményt, múlt héten is több mint három és fél millió szelvényen játszottak.
Szlobodnyik Csaba történelmi okokra vezeti vissza a tétlen reménykedést. – A szocializmusban évtizedeken keresztül a nagy testvér mondta meg, mit kell tenni. Az akkor felnőtt generációk hajlamosak másra támaszkodni, mást hibáztatni. Nem hajlandók kezükbe venni a sorsukat, s ha idővel rájönnek, hogy hibáztak, akkor életbe lép az önvédelmi mechanizmus: nem ismerik be a tévedésüket, mert felborulna a téves önképük – magyarázta a klinikai szakpszichológus.
– A fiatalok már cselekvőbbek, nem véletlen, hogy sokan külföldön próbálnak szerencsét. Akik felismerik a korlátokat, és segítséget kérnek a változáshoz, azok jobb eséllyel fordítanak a sorsukon. Bagdi Bella életmód-tanácsadó szerint a várakozás mögött a korábban látott minták, a céltalanság és a félelem a kudarctól állhat.
– Ne várj a tökéletes körülményekre! Cselekedj! Ezt tanácsolom a hozzám fordulóknak. Sajnos sokakat csak a szélsőséges körülmények ébresztenek rá a változás szükségességére. Van, aki évtizedekig tervezgeti, hogy leteszi a cigit, mígnem az orvos azt mondja: biztos halál vár rá, ha nem teszi meg – s akkor lép. Más belekényelmesedik a párkapcsolatba, és csak akkor kapja össze magát, amikor a másik elköltözik.
– Úgy látom, nagyon sokan nem értékelik, nem szeretik eléggé önmagukat ahhoz, hogy merjenek álmodozni, mi több, meg is valósítsák az álmaikat. Holott ez igazán csodálatos – lelkesít Bella. – Edisontól megkérdezték, nem szegte-e kedvét, hogy kétezer kudarc után fedezte csak fel a villanykörtét. Azt mondta, ez nem kétezer kudarc volt, hanem kétezer kísérlet, ami bebizonyította, hogy nem az a megfelelő módszer. Igenis bele kell menni a félelembe! S hogy mi lesz, ha hibázunk? A válaszom: semmi. Igazi kudarc nem létezik, csak késleltetett siker.
