Japán és Tokió lett a tematikus éttermek Mekkája. Kórház-, nindzsa- és börtönétterem már régóta létezik, pár éve pedig megnyílt a legbizarrabb, és immár legfelkapottabb, a Halál szobalánya nevű horrorétterem is.
Minél szélsőségesebb az ötlet, annál nagyobb a forgalom. Erre a bizarr tematikájú éttermek úttörője, az Alcatraz vendéglő tulajdonosa már a több mint tíz évvel ezelőtti nyitáskor rájött.
Az elképzelés szerint a börtön-étterem a kórház és a sitt hangulatát ötvözi. Az oda betérők voltak a „betegek”, a személyzet pedig nővérnek öltözött pincérnőkből, orvosnak látszó csaposból és hasonlókból állt össze, akik hatalmas injekciós tűből töltötték a poharat, s bárddal szabdalták a húsadagot. Aki viszont az élményt még fokozni akarta, egy börtöncellába zárt asztal mellett is elfogyaszthatta vacsoráját.
A menü lehetett halott csirke (két sült csirkecomb), avagy péniszkolbász belekben sütve. A felejthetetlen gasztronómiai élményt természetesen az árakkal is megspékelték. Egy szaké, két csirkecomb és egy pohár bor ára száz dollárból aligha jön ki, mégis mindig teltház van. Ám a legzsúfoltabb immáron nem az Alcatraz, hanem a legújabb „vendéglátóipari csoda”, a Halál szobalányának elnevezett horrorétterem.
A névnek megfelelően a személyzet tagjai közt hemzsegnek a vámpírok, a kulináris élményt pedig vérfagyasztó látványú menü fokozza. „Vigyázat, borzalom!” – hirdeti a bejárat előtti tábla. Nem véletlenül. Egyébként csinos, de iszonyatosan elrondított felszolgáló lányok, véres kötényben fogadják a megrendelést, egymás szájából tépve ki a cafatokban lógó húst „fokozzák a vendég étvágyát”. A jóérzésű embert biztosan undor kerülgetné, de „jóérzésű emberre mi nem számítunk. Hozzánk undorra vágyó gazdagok járnak, nem is gondolnák, hogy mennyien!” – mondta egy újságírónak az étterem séfje.
Ezt az ízlést szolgálja ki a menü látványa is. A gyümölcssalátából vagy a koktélokból kivágott szemek néznek vissza, levágott ujjak meredeznek a pudingból, vér szennyezi a süteményt, fölpuffadt, eres mancsok rakják ki az asztalra az italt és az ételt. A borzalmat áhító, módos külföldi turistákon kívül más nemigen tér oda be. A japánok inkább a hagyományos vendéglőiket szeretik de az „újfajta” sem zavarja őket.
