Tóth Gábor állatai reklámokban szerepeltek, sőt rókája a filmcsillag Richard Gere-rel is forgatott. Egyedül Csíkoska nem szereti a vakuk villogását, a borz ilyenkor szégyenlősen eltakarja a szemét.
Tóth Gábor élete első nyestjét egy zsebrádióért cserélte tizenhárom évesen. Addig csak madarakat tartott. Szülei nem örültek neki, de hamar kiderült, hogy ha gyerekek jöttek látogatóba a családhoz, akkor a nővére zongoratudása helyett szívesebben csodálták az állatokat.
Napjainkban a Budakeszi Vadasparkban rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat vadállataival. Kedvenceit már kölyökkorukban összeszoktatja egy kutyával, és ha valamelyik megijed és elszalad, a társát küldi utána, hogy mellette hazataláljon.
Boróka, a róka vadasparkban született. Ha Gábor nem veszi magához, a szülei felfalták volna. Az Ausztria élővilágát bemutató természetfilmben a híres amerikai filmszínésszel, Richard Gere-rel dolgozott együtt. – Jellemző rá, hogy nagyon szeret enni, és vigyáz a zsákmányára. Amikor a kutyák megpróbálták elvenni tőle az ételt, ő mérgesen rájuk köhintett, ezt én meghallottam és elküldtem őket.
Boróka azt képzelte magáról, hogy az ő magatartása ilyen hatásos. Egy alkalommal, amikor hallótávolságon kívül voltam, egy kaukázusi kutyával került konfliktusba, amely a köhögésétől támadóba ment át, és Boróka ijedtében elmenekült. Egy nap múlva mert csak hazajönni. Egy kacsámmal vigasztalódott.
Mártikát, a nyestet egy állatvédő hozta, mert nem vihette magával a kollégiumba. – Ha jóllakik, akkor az aznapi forgatásnak lőttek, mert nem lehet mivel motiválni. Így történt, hogy egy természetfilm készítésénél egy óvatlan pillanatban elkapott egy gerlét, és egy napra le kellett állni.
Egyébként ha egy pálcikával hússzagot húzok egy bonyolult útvonalon, követi a nyomot. A néző számára mindez csodálatos idomításnak tűnik, pedig csak a természetes táplálékkereső ösztönét használom.
Csíkoskát, a borzot gombaszedőktől vette ötszáz forintért. – Minden látványos jelenet megoldásához a hasán keresztül vezet az út. Egy szelektív hulladékgyűjtésrôl szóló filmben is így produkálta magát. A letett holmik alá jutalomfalatot tettem, amihez akkor jutott hozzá, ha az asztalról letolta.
Az már csak vágás kérdése volt, hogy a leeső tárgy melyik gyűjtőbe essen. Egy palack alját májkrémmel kentem be, és egy cérnával mindig arrébb húztam. Amikor ráharapott, elszaladt a helyére. A filmen ez már úgy nézett ki, hogy a szelektív gyűjtőbe vitte.
