Szilágyi Erzsébet tavaly január 13-án a Costa Concordián kitáncolt a halál torkából. A lány megfogadta: soha többé nem száll hajóra. A sikerek mára a szárazföldön is megtalálták.
Már csak a diplomamunkáját kell megírnia a táncpedagógusi szak befejezéséhez. Szilágyi Erzsébet viszont még nem akar fiatal táncosokat tanítani, a saját karrierjét szeretné felépíteni.
Egyszer már megtette, az kis híján az életébe került. Ő is ott volt tavaly januárban a Costa Concordián, az ütközés pillanatát sosem felejti el.
– Éreztük, hogy nagy a baj, és csak egy dologra gondoltunk: menteni az életünket – emlékszik vissza. – Odaveszett mindenem, az összes ruhám, pénzem, laptopjaim és a medál, amit édesapámtól kaptam. Aput három éve veszítettem el, a medál vigyázott rám. Amikor két nap múlva a repülőtéren megkérdezte az egyik alkalmazott, hogy hol a poggyászom, csak annyit tudtam kimondani: a tengerben – meséli Erzsébet.
Minden reménytelennek látszott. A barátnője adott ruhát, és hozzá is költözhetett. Nyárig semmi munkája nem volt, és utána is csak alig. A Voice válogatására egy ismerőse hívta fel a figyelmét.
– Az esélytelenek nyugalmával mentem el – folytatta. – Kétszázötven táncosból tizenhatra volt szükség. Sikerült. Újra élveztem a táncot, hat hétig reggeltől estig próbáltunk, de nem fáradtam el, szinte szárnyaltam. Mindegyik élő adásban benne voltam, és azt hiszem, jól dolgoztam. Most az Eurovíziós Dalfesztiválra is hívnak. B tervnek ott a tanítás, de most még táncolni akarok. Sokat. Újra kirobbanó formában érzem magam.
