Jambrik Rudolf ezredes, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Dél-Pesti Katasztrófavédelmi Kirendeltségének vezetője. Kilenctagú családjából hatan tűzoltók.
Lángos Jambrik ezredes két lánya, Szabó Jambrik Mónika, az észak-pesti katasztrófavédelmi kirendeltség tűzoltó századosa és Magosiné Jambrik Hajnalka, a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság érdi kirendeltségének munkatársa.
A tűzoltócsapat a két lány férjével bővült. Hajni férje, Magosi Lajos alezredes, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója, Mónié pedig Szabó Zoltán őrmester, a dél-budai katasztrófavédelmi kirendeltség XI. kerületi tűzoltóságának vonulósa. Meg kell még említeni Pannát is – Móni és Zoltán gyermekét –, aki néhány hónapos korában már amerikai tűzoltó-egyenruhában és -sisakban tetszelgett, amelyet a nagypapától kapott.
És ha ez nem lenne elég: Rudolf bátyja, Ferdinánd ma már nyugdíjas, de neki is a tűzoltóság volt az élete.
A családfő, Jambrik Rudolf, két lányát már egészen kis korában vitte helikopteres mentésekre, tűzesetekhez, katasztrófákhoz, és különféle gyakorlatokra is. Nem csoda, hogy hamar magukba szívták a tűzoltóélet minden szépségét. Szabó Jambrik Mónika, ma tűzmegelőzési feladatokkal foglalkozik.
– Egész életemben tűzoltónak készültem. Gyerekkoromban nővéremmel, Hajnival lógtunk apánk URH-rádióján, folyton azt hallgattuk. Amikor a helikopteres mentőosztaggal dolgozott a bemutatókon, mi voltunk, akiket „mentettek” a háztetőről.
Férje, Szabó Zoltán őrmester képviseli a családban a klasszikus, vonulós tűzoltói vonalat. Ő korábban vendéglátózott, a tűzoltók védőszentjéről elnevezett Szent Flórián étteremben.
– Aztán az étterem bezárt, munka nélkül maradtam. Apósom javaslatára próbáltam meg a tűzoltói hivatást. Nem bántam meg – magyarázza az őrmester. Jambrik Hajnalka, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola tűzvédelmi szakán diplomázott.
– Emlékszem, mindig megbámultam a szirénázó autókban ülő tűzoltókat, ahogyan ők is nézték a csajokat a kocsiból. Nem is volt kétséges, hogy ezt a pályát választom. Édesapánk és nagybátyánk – Ferdinánd is harminc évig volt tűzoltó – miatt ebben a világban nőttünk fel. Nem csoda, hogy férjemet is itt találtam meg. Ő Magosi Lajos, és amikor még a szerkocsin ült, a későbbi apósa volt a főnöke. – Ma már nem vonulok, de igazgatóként bármikor részt vehetek a mentésben – veszi át a szót Lajos.
A családfő, Rudolf – aki harminchét éve tűzoltó – szakma iránti szeretete fantasztikus. Tárgyi emlékeket is gyűjt a munkájáról. A miniatűrök mellett a falakon saját alkotások, többnyire tűzoltó témájú képek is láthatók. Büszke is rá az egész család: – Apu nevét mindenki ismeri, aki ezt a hivatást szereti. Ő egy legenda – fogalmaz Hajnalka.
