Döbbenetes részleteket mondott el lapunknak Kovács Lajos volt gyilkossági főrendőr a Portik Tamás utáni nyomozásáról. Kiderült: egy Andrássy úti presszóban kétszer is találkozott a férfival, akiről már hét évvel ezelőtt azt gyanította, hogy ő az alvilági leszámolássorozat kulcsfigurája.
Ön a jövő rendőreit oktatja kriminalisztikára. Mit mond nekik azokról, akik ellen nyomozni fognak?
Én nem ellenségnek, hanem érdekes, megcsúszott személyiségnek tartottam a gyilkosokat, akikkel dolgom volt.
Ugye tudja, hogy az ügyei épp ezért sokkal inkább emlékeztetnek Colombo nyomozására, mint a fegyveres testület szoros szabályaihoz alkalmazkodó rendőr eljárására?
Tudom. A gyanúba keveredett emberrel való beszélgetés számomra egy lélektani játék, amiből nemcsak következtetéseket lehet levonni, de sokszor a nyomozás megoldását is. Az ügyeket ismerő volt szeretők, barátok, tettestársak folyamatos nyomon követésével sikerült a kollégáimmal – többek közt Petőfi Attilával és Alberti Bálintnéval – rengeteg olyan nyomozást befejeznünk, amiről a feletteseink már rég lemondtak. Ilyen volt a Farkas Helga-ügy, ami miatt tíz év fegyházra ítélték Csapó Józsefet, vagy a Nógrádi Ádám nevéhez köthető apagyilkosság, amiért őt húsz év fegyházra ítélték.
Három éve, amikor nyugdíjba vonult, pontosan megnevezte azokat a nagy horderejű gyilkosságokat, amelyeket bizonyítani tudna a rendőrség. Portik Tamást ma ezek közül hárommal – a Prisztás- és a Seres-gyilkossággal, az Aranykéz utcai robbantással – gyanúsítják mint felbujtót. Jól gondolom, hogy nem jóstehetséggel rendelkezik, hanem foglalkozott Portik személyiségével is?
Tizenöt éve hallottam már róla. Portik Tamás számomra akkor vált érdekessé, amikor a Fenyő-ügyben közel jutottunk egy elkövetői körhöz, akiket ő jól ismert, szoros kapcsolatban volt velük. Könnyen megtudtam a számát, és felhívtam, ő pedig egyből ráállt arra, hogy találkozzunk. Utóbb rájöttem: azért, mert nagyon kíváncsi volt, hogy mi mit tudunk róla. Akkor már tíz éve olvasgattam a róla szóló anyagokat, felkészültem belőle. Tudtam a priuszát, a bűnözői kapcsolatait. Tudtam, hogy egy alulról jött, nagyon jó intellektusú, határozott, de tapogatózó, óvatos személyiség. Már akkor azt feltételeztük, hogy egyedül találja ki a balhékat, egy autokrata, énközpontú vezető, aki a hozzá közel állók előtt képtelen féken tartani az indulatait. Fegyelmet és rettegést kelt azokban, akik függnek tőle. Két hét alatt kétszer találkoztunk, tulajdonképp titokban. Akkor még nem volt bizonyíték ellene, így csak információt várhattam tőle.
Mit gondol, felvette Portik a beszélgetéseiket?
Nem tartottam kizártnak. A másfél órás találkozók alatt Portik többször elárulta magát. Nagyon nyugodtnak akart látszani, de olyan volt, mint a térdelőrajtban várakozó futó. Engem minden érdekelt, még az is, hogyan csajozik, milyen volt neki az intézetben, ahol felnőtt, megmaradtak-e az intézetis kapcsolatai, nyilvános helyen hogyan viselkedik, vannak-e, akik biztosítják. Nagyon sokat elárult róla a viselkedése, az, hogy mikor mit hazudott egy-egy olyan kérdés kapcsán, amiről tudtam, hogy mi az igazság; melyik volt az a téma, amit át akart lépni; melyik kérdésben adott leegyszerűsített magyarázatot, ferdített vagy tompított valamin.
Kikről hazudott?
Például arról az energolos volt üzlettársáról, akiről ma azt írják a lapok, hogy rá vallott vagy az albán katonáiról. Nyilván az sem véletlen, hogy egy volt gyilkossági főrendőrhöz fűződő kapcsolatát nem akarta kiadni nekem. De nem mondtam meg neki, hogy tudom, hazudik, mert ezeknek a beszélgetéseknek nem ez volt a céljuk.
Biztos benne, hogy nem tévednek Portikkal kapcsolatban a volt kollégái?
Biztos, hogy nem alaptalanul gyanúsítják. És nem gondolom, hogy más mozgatta volna Portik Tamást. Ő leginkább önjáró volt. Ezeknek az ügyeknek a nyomozása egyébként ma már nagyban attól függ, ki ismeri fel a bűntársai közül, hogy nagyon kedvező helyzetbe kerülhet, ha előbb beszél, mint a többiek.
