Sokan érzik úgy, hogy a szilveszter, az újév a számvetés ideje, s az elmúlt esztendő bizony a többségnek nem volt könnyű. Müller Péter író szerint azonban a naptári év nem azonos a belső időnkkel. Őt kérdeztük: mit üzen az elkeseredetteknek?
Müller Péter több mint húsz éven át dolgozott Jóskönyvén, amiben az élet valamennyi drámai helyzete szerepel, de csupán az egyik szól a számvetésről. Sokan úgy érzik, ennek év végén jön el az ideje, de az író másként látja.
– Egyéni életünkben mindennek megvan a maga ideje, és ez nem a naptárhoz igazodik. Belső óránk szerint élünk. Lehet, hogy kint vígan fújják a trombitát, üvöltve dalolnak, s te éppen most veszítettél el valakit. Jogod van a szomorúsághoz akkor is, amikor a naptár szerint vidámnak kell lenned, és érezhetsz örömöt akkor is, amikor mások szerint bánkódnod kéne.
Müller Péter járja az országot, és arról beszélget az emberekkel, hogyan éljék meg saját sorsukat. A Jóskönyvet kérdezi, mi legyen esti előadása témája, és közönsége rendszerint ráismer saját aktuális problémáira, élethelyzetére. Gyakran kérdik tőle: honnan tudta, hogy éppen erről akartak hallani?
– A Jóskönyv filozófiája szerint az életünk történésekkel teli, hatalmas folyamat, de a kilátástalanság nem szerepel benne – fejtegeti Müller Péter. – A nap mindig süt, legfeljebb nem látjuk a felhőktől. Minden örökösen változik, és amit kilátástalannak élünk meg, átmeneti sorshelyzet. Attól, hogy az ember nem látja a napot, még van!
- Az elkeseredett, depressziós ember elveszítette kapcsolatát a saját belső valójával. De attól az még létezik, hogy ő ezt nem érzékeli! Ezt a belső Napját – vagyis igazi önmagát – kell megtalálnia, és ez nem függ a külső körülményektől vagy attól, hogy éppen mi történik vele. A felhők jönnek-mennek, viharfelhők is, hurrikánok is – de előbb-utóbb mindig kisüt a Nap. A te Napod! Ez a tudás átsegít a nehéz helyzeteken.
Az író úgy gondolja, a számvetés ideje rendszerint a halál után van, hiszen életünk során hiányzik az a tiszta rálátás és hatalmas lelki erő, amellyel azt igazán elvégezhetnénk.
– Végül persze meg kell halni, de az ősi bölcselet szerint a halál az újjászületést megelőző sorsfázis. A földbe esett mag elhal, hogy gyümölcsöt teremjen. Az életed során is mindig van újrakezdés. Ha van ideje a számvetésnek, hát az nem a naptárban szereplő újév, hanem az újjászületésedet megelőző időszak. Nem kellemes állapot, de megéri.
