Az életét tette fel Zsebeházi Ferenc arra, hogy megmentse a fiatalokat a drog rabságától. A miskolci férfi mindent tud e káros szenvedélyről, hiszen ő maga évekig kábítószerfüggő és díler volt.
Zsebeházi Ferenc foglalkozása hivatásos segítő. Amellett, hogy időseknek olvas fel és beszélget velük, munkája fontos része, hogy figyel a fiatalokra, nehogy elkallódjanak.
Nem mindig élt ilyen alázatos életet. Vendéglátós volt 27 esztendôs koráig, majd egy magánéleti válság miatt sötét útra lépett: drogokhoz nyúlt.
– Miután az élettársammal megromlott a kapcsolatom, és nem láthattam a kislányomat, nagyon elkeseredtem. Belecsöppentem egy társaságba, akik körülöttem drogoztak. Előtte mindig azt hajtogattam, hogy én soha nem próbálom ki. Mégis elfogadtam tőlük, legelőször egy ecstasy tablettát – vallja be Ferenc. Hozzáteszi: senkit nem idegenek szoktatnak rá, hanem olyan emberek, akikben megbízik.
Az első drogos élménye kellemes volt, elmúlt a bánata, szeretethullám tört rá.
– A másik tévhit, amikor azt mondja magának az ember, hogy ő úgysem szokik rá. Legyintettem: hetente egyszer a diszkóban igazán belefér a drogozás. Hamarosan azon kaptam magam, hogy mindennap kellett. A legtöbbet kipróbáltam, a heroin kivételével. Aztán díler lettem, mert kellett a pénz az anyagra. Új embereket kellett beszervezni, hogy jobban fogyjon – teszi hozzá immár lelkifurdalással.
A jó érzések hamar elmúltak, csak a függőség maradt. Ferenc szervezete követelte a kábítószert. Ahhoz, hogy jól érezze magát, mindig több és több anyag kellett. Jelentkeztek a mellékhatá-sok: depresszió, pánikbetegség.
A szervezete leépült. Több barátját is elrabolta tőle a halál: bedrogozva diszkóbalesetet szenvedtek, habzó szájjal összeestek a tánctéren vagy megállt a szívük
a túlpörgéstől.
– A szórakozóhelyeken a kívül állók csak azt taoasztalták, hogy boldogok vagyunk, ölelgetjük egymást, de azt senki nem látta, amikor otthon ültünk az albérletben lefogyva. Nem volt étvágyunk. Előfordult, hogy a szertől napokig nem aludtunk. Az önértékelésünk a nullára süllyedt. A szerelem és a szex már semmit nem jelentett – sóhajt Ferenc.
Öt éven át élte ezt az életet. Egy nap különös dolog történt vele: Isten megszólította, és ez a jelenés megváltoztatta az egész életét.
– Elhatároztam, hogy leteszem a drogokat. Ezzel együtt a társaság is eltűnt mellőlem, egyedül maradtam. A legtöbben ennél a pontnál esnek vissza, vagy öngyilkosok lesznek, mert nem tudják elviselni, hogy magukra maradtak. Engem Isten mentett meg. Találkoztam keresztény fiatalokkal, akiktől kaptam egy Bibliát. Először bele sem akartam olvasni. Aztán mégis kinyitottam, és akkor megtapasztaltam Isten jelenlétét: lepergett előttem az életem filmje, és rám szakadt a bűnbánat. Békesség költözött a szívembe, és megerősödtem – emlékszik vissza a történtekre.
Hét éve a baptista gyülekezet tagja. Hetente háromszor járja a középiskolákat, hogy saját példájából okulva őszintén elmondja nekik: a drogfüggőség az életükbe kerülhet.
– Csak úgy lehet letenni a drogokat, ha első lépésként hátat fordítunk a szernek. Ami a legfontosabb, hogy távol tartsuk magunkat minden havertól, ismerőstől, aki ehhez a világhoz köt. Új tevékenységeket kell keresni az életben, ami eltereli a figyelmünket – tanácsolja Ferenc. – A legjobb azonban el sem kezdeni!
