Történelmi tény, hogy Egyiptomban színes bőrű fáraók is uralkodtak. Az azonban, hogy Tutanhamon és Kleopátra is közéjük tartozott volna, nem igaz. Ennek ellenére sokan a mai napig hisznek ebben, köztük komoly történészek is.
A színes bőrű Kleopátra legendája új keletű, alighanem egy londoni színház Antonius és Kleopátra-feldolgozása adta az alapját: az 1991-es előadásban a fáraónőt egy fekete színésznő alakította. Ennek nyomán kezdődtek el igazán a találgatások, miszerint a világszép uralkodónő tulajdonképpen színes bőrű volt, akárcsak a 18 éves korában elhunyt Tutanhamon.
Afrikaivá változtatták
Mindössze egy öt évvel ezelőtti, húsz érintetlen agyagedény felfedezését követően derült ki végérvényesen, hogy az elmélet téves. Zahi Hawass neves egyiptomi régész a Tutanhamon kiállítás amerikai turnéja alatt diákok kérdésére a fáraó bőrszínéről elmondta: bizonyos, hogy Tutanhamon nem lehetett színes bőrű, és szerinte azt az elméletet sem támasztják alá valós érvek, miszerint a fáraók országa a feketék uralma alatt élt.
Nos, ez csak részben igaz, de Kleopátra esetében biztosan az. A fáraónő egyenes leszármazottja volt Nagy Sándor tábornokának, I. Ptolemaiosz Szótérnak. A görög nyelv és görög kultúra mellett a történelem „legszebb fáraója” híres volt rendkívüli okosságáról és arról is, hogy a háromszáz éve uralkodó Ptolemaiosz-dinasztiából elsőként megtanulta az egyiptomi nyelvet.
„Csakhogy az utókor mindig saját szempontjainak megfelelően alakítja a múlt nagy személyiségeit. Nem volt ez másképp Kleopátra esetében sem, ugyanis a makedón származású egyiptomi uralkodónő több metamorfózison is átment: előbb afrikai, majd közel-keleti lett a kutatóknak, illetve íróknak köszönhetően” – tudhatjuk meg Lucy Hughes-Hallett kutatásaiból.
Rómában látták volna
Hughes-Hallett évtizedek óta kutatja a legendás szépségű uralkodónő utóéletét. A történész szerint Kleopátra nem lehetett sötétebb bőrű, mint azok a rómaiak, akikkel kapcsolatba került. A fáraónő Julius Caesar halála előtt Rómában élt; amikor Octavianus és közte a konfliktus utolsó szakaszához érkezett, a római költők és propagandisták erősen eltúlozták Kleopátra idegen származását. Egyik írás sem tért ki azonban arra, hogy kinézetében különbözne a rómaiaktól, márpedig ha fekete bőrű lett volna, azt Hallett szerint a források mindenképp tartalmaznák.
A szerző szerint az évek során minimum két ponton változott Kleopátra megítélése. Egyrészt afrikaivá vált. Martin Bernal Afrika-szakértő úgy véli, ezt azért titkolták, mert a rasszista kutatók képtelenek voltak elfogadni, hogy a görög, ezáltal az európai kultúra szülőhazája a fekete kontinens. Bernal szerint Kleopátra bőrszínét ezért sokáig elhallgatott tényként kezelték.
Igen ám, de rajta kívül ma már senki sem hisz ebben. Az uralkodó származását tekintve makedón volt, a rokonságban rendszeresek voltak a családon belüli házasságok, ő maga viszont apja egyik ismeretlen ágyasától született. Ráadásul a 20. századi megkülönböztetés is helytelen, mivel az ókorban a mai értelemben nem tettek különbséget a fekete afrikaiak és a fehér európaiak között, s a rabszolgaság sem függött a bőrszíntől.
Hetvenéves fekete dinasztia
Az viszont történelmi tény, hogy Egyiptomnak nemcsak fekete fáraója volt, hanem fekete fáraódinasztiája is. Peye, Núbia uralkodója i. e. 730-ban foglalta el a belviszályoktól megosztott Egyiptomot. Amikor i. e. 715-ben meghalt, alattvalói teljesítették kívánságát: egyiptomi típusú piramisban temették el négy kedvenc lovával.
A fényes haditetteket végrehajtó núbiai uralkodónak sajnos egyetlen arcmása sem maradt ránk, a fővárosban fennmaradt ugyan egy domborműtöredék, de csupán Peye lába látszik rajta. A Núbiából érkezett hódítóról csak annyit tudunk bizonyosan, hogy sötét bőrű volt.
Peyével kezdődött a fekete fáraók sora. Az ókori Egyiptom XXV. dinasztiáját képviselő núbiai királyok bő hetven évig uralták északi szomszédjukat. Óriási befolyásuk volt a kontinensre, amit a núbiaiak és az ellenséges népek sztéléinek vésett feliratai bizonyítanak.
A fekete fáraók újra egyesítették a szétesett Egyiptomot, s pompás emlékműveket emeltek országszerte. Birodalmuk a mai Kartúm déli határától messze északra, a Földközi-tenger partjáig húzódott. Föltartóztatták a vérszomjas asszírokat, és ezzel alighanem Jeruzsálemet is megmentették a végromlástól.
