Még mindig rettenetes titkokra derül fény a történelem egyik legtöbbet kutatott csatájáról, a hetven éve kezdődött sztálingrádi ütközetről. A csata iszonyú véráldozatot követelt mind a német, mind a szovjet hadseregtől.
A Sztálingrádért folyó kétszáz napos vérfürdő során a szovjet csapatok döntő vereséget mértek a tengelyhatalmakra. Ez volt világtörténelem legvéresebb csatája. Mindkét oldal példátlan kegyetlenséggel, a katonai és polgári veszteségekre, szenvedésekre való legkisebb tekintet nélkül harcolt. A tragédia Sztálingrád német ostromával indult, a városért folyó rendkívül intenzív harccal folytatódott, s a szovjet ellentámadással zárult, amely bekerítette, javarészt megsemmisítette, foglyul ejtette, illetve demoralizálta a tengelyhatalmak erőit.
Az áldozatok számát a történészek másfél millióra becsülik. A németek és szövetségeseik 600 ezer embert veszítettek, a várost védők veszteségei azonban ismeretlenek, miután Sztálin parancsára az elhunytak számáról szóló adatokat megsemmisítették.
Fanatikus védők
A szovjet városvédők hősiességéről filmek, könyvek készültek, ám a történészek és a túlélők szerint Sztálingrád leg-inkább az „Oroszország anyácska” iránti fanatizmusról szólt. „Nem egyszerűen milliók életét akarjuk megvédeni” – írta egy fiatal harckocsiparancsnok naplójában, pontosan egy hónappal az invázió után. – „Nem a saját életemről beszélek. Egyetlen tennivalóm van vele, az, hogy valamiképpen feláldozzam a haza javára.”
A véráldozatok hihetetlen méreteket öltöttek. Egy történész szerint a mészárlás céltalanságát talán csak az az eset múlta felül, amikor a zulu király harcosainak egy ezredét a szakadék széléről a semmibe meneteltette, hogy demonstrálja fegyelmüket. Kiképzetlen, gyakran fegyvertelen, olykor még civil ruhás harcosokat is küldtek a Wehrmacht páncélosalakulatai ellen. Az ostrom még el sem kezdődött, s szinte azonnal megsemmisült négy teljes hadosztály.
A családokban – ahol mit sem tudtak a fronton uralkodó káoszról, a részegeskedésről és a fosztogatásokról, s az NKVD (Belügyi Népbiztosság) által végrehajtott kivégzésekről – gyászoltak, de szinte egyáltalán nem bírálták a rezsimet. Haragjukat az ellenségnek tartogatták.
A sztálingrádi hőstettek legnagyobb része sohasem került nyilvánosságra: feledésbe merültek, mert akik szemtanúik voltak, azok is meghaltak. Egyes történetek azonban később mégiscsak napvilágra kerültek. Egy bizonyos Malcev nevű sebészorvos holttestén például találtak egy levelet, amellyel tanúsítani szerette volna egy bajtársának a szörnyű visszavonulás során tanúsított bátorságát.
„Holnap vagy holnapután nagy ütközetre kerül sor, s engem valószínűleg megölnek. Arról ábrándozom, hogy ezt a beszámolót közzéteszik, hogy az emberek tudomást szerezzenek Licskin tetteiről” – írta.
Német fekete humor
A német katonák lelkesedése télre elkeseredésbe csapott át. Ezt bizonyítják a szamizdatok is, amelyeket az orosz katonák találtak halott németeknél. „A karácsony – így egy parancsparódia – az idén elmarad, éspedig a következő okokból: Józsefet behívták katonának. Mária jelentkezett a Vöröskeresztbe. A
Kisjézust a többi gyerekkel együtt vidékre küldték (a bombázások elől). A háromkirályok nem kaphattak vízumot, mert nem tudták igazolni árja származásukat. Csillag az elsötétítés miatt nem lesz, a pásztorokat őrségbe vezényelték, az angyalok meg telefonos-kisasszonyok lettek. Csak a szamár maradt, egy szamár pedig nem elég a karácsonyozáshoz.”
Mindeközben a kegyetlenkedés hihetetlen méreteket öltött. Túlélők szerint a németeket a hadifoglyok nem érdekelték, senkinek sem kegyelmeztek. „Két gyerekemet a szemem láttára lőtték agyon, utána belémlőttek, de valamilyen csoda folytán túléltem. Kár, mert ott, akkor a kicsinyeim halálával az én életem is véget ért” – mesélte a csata hatvanéves évfordulóján készült dokumentumfilmben egy orosz asszony.
Szovjet részről példa az egyik legszörnyűbb incidensre, amikor lerohantak egy német tábori kórházat. A katonák, akik közül sokan részegek voltak, 160 német sebesültet öltek meg. Egy részüket az ablakokon dobálták ki, másokat kivittek a szabadba, vízzel öntötték le őket, majd hagyták, hogy megfagyjanak.
