November 6-án, kedden Amerika újra elnököt választ. Barack Obama marad, vagy immár 45. elnökként Mitt Romney lesz a Fehér Ház új lakója, ez most a kérdés.
A verseny rendkívül szoros lesz. A Washington Post és az ABC News közös közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy a voksolók 49 százaléka Mitt Romney-ra, 48 százalékuk pedig Barack Obamára szavazna. A válaszadók többsége szerint Romney kezelné jobban a gazdasági problémákat, egészségügyi témában viszont a jelenlegi elnök bizonyult meggyőzőbbnek.
Az elnökjelöltek támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint tehát szinte egyforma, bár a Sandy hurrikánra adott kormányzati reakció számos kommentátor szerint Obamát segítheti. A hivatalban levő elnöknek mégis van oka aggodalomra, méghozzá a független szavazók miatt.
A Washington Post felmérése szerint a függetlenek 55 százaléka Mitt Romney-ra, 40 százalékuk pedig Obamára adná le szavazatát. Márpedig négy évvel ezelőtt Obama annak is köszönhette győzelmét, hogy nagyobb arányban tudta meggyőzni a független szavazókat, mint akkori ellenfele, John McCain.
Új állam, új álmok
Kevés olyan kormányzati épület van a világon, amely a köznyelvben annyira egybeforrt volna a benne lakó és dolgozó politikussal, illetve a mögötte tornyosuló államhatalommal, mint a washingtoni Fehér Ház. A kicsit közhelyesen a világ legnagyobb hatalmú emberének tartott amerikai elnök lakó- és munkahelye egyike a Föld legismertebb hivatalainak. Az 1783. szeptember 3-án Versailles-ban aláírt békeszerződéssel új állam született – az Amerikai Egyesült Államok.
Az amerikaiaknak „tiszta lappal” rendelkező új fővárosra volt szükségük, mely a régi nagyvárosoktól különállva képes szimbolizálni az új állam egységét. A főváros kérdését tehát rendezni kellett, és erre véglegesen – hosszú viták után – csak 1790. július 16-án került sor. Ezen a napon született meg a székhelytörvény.
Washington álma
A kijelölt helyen felépített metropolist 1791. szeptember 9-én George Washingtonról nevezték el, aki az Államok első elnökeként 1789-ben foglalta el helyét a kabinet élén, és egészen 1797-ig volt hivatalban.
A főváros és az elnök kérdésének megoldása után következett az elnöki rezidencia kérdése. Egy megfelelően méltóságteljes épület megépítésére ekkor pályázatot írtak ki, melyre kilenc építész jelentkezett, többek között a későbbi harmadik elnök, Thomas Jefferson is (ő álnéven).
Az ételszállító lift feltalálójaként ismertté vált Jefferson terve nem is nyert, mert végül az ír származású James Hoban vázlataira bólintottak rá, amelyek az akkor már ötven éve álló dublini Leinster House nevű főrendi udvarház aspektusából ihletődtek. Az első elnök utasítására két évvel később az eredeti – akkor még rajzasztalon létező – méreteket jó harmadnyival megnövelték, mert George Washington az eredetinél grandiózusabb épületről álmodott.
Az építkezés kereken nyolc évig tartott, az ünnepélyes átadásra 1800 novemberében kerül sor, amikor elsőként a második amerikai elnök, John Adams és felesége, Abigail beköltözött az épületbe. Az ezt követő több mint két évszázadban további negyvenkét megválasztott elnök foglalta el a kezdetektől hagyományosan hófehér színűre festett, és több hullámban az eredeti kétszeresére bővített, klasszicista stílusú épületet.
150 kilós óriás
A Fehér Ház elnevezés a kezdetektől fogva közszájon forgott Washingtonban, de hivatalossá 1901-ben Theodore Roosevelt elnök tette, amikor utasítására az elnöki levélpapír és boríték fejlécére, az épület sematikus ábrázolása alá az azóta hagyománnyá nemesedett The White House felirat kerül.
Az épület talán leghíresebb terme az elnöki dolgozószoba, az Ovális Irodának nevezett helyiség, amelyet az inkább testméreteiről, semmint államfői kvalitásairól híressé vált William H. Taft építtetett a Fehér Ház nyugati szárnyába. Taft 198 centiméter magas, és több mint 150 kilós férfi volt.
Méretei miatt az elnöki fürdőszobát is teljesen át kellett építeni, mert különleges fürdőkádra és egyéb, szintén speciális szaniterekre volt szüksége. Nem mellesleg Howard Taft az első, akinek volt elnöki gépkocsija. A 27. elnök át is építtette a Fehér Ház istállóját, négy férőhelyes garázs lett belőle.
A mindeddig utolsó, valóban nagy átalakítás azonban Franklin D. Roosevelt nevéhez fűződik, aki 1934-ben nemcsak az elnöki irodát terveztette és helyeztette át, hanem paralízise miatt az orvosai által előírt, napi hidromasszázs-terápia érdekében úszómedencét is építtetett. Ezt 1969-ben Nixon elnök utasítására megszüntették, majd a helyén hozták létre az azóta is a fehér házi sajtótájékoztatók színhelyeként üzemelő, úgynevezett Roosevelt Termet.
Jackie forradalma
A Fehér Ház belsőépítészeti és lakberendezési alakítgatása általában az elnöki feleségekhez fűződik, akik megpróbálják a saját esztétikai és színdinamikai elképzeléseiknek megfelelően képükre formálni a belső terét.
Ilyen szempontból az egyik legkreatívabb First Lady egyértelműen Jacqueline Kennedy volt, aki nem csak franciás könnyedséget adott a belsőleg szerinte túl komor épületnek (amelyben mellesleg három évet sem lakott), de személyesen felügyelte a Fehér Házról szóló legelső turistakalauz megszerkesztését is, melynek bevételeiből a további felújításokat finanszírozták.
Napjainkban az elnöki rezidencia és az irodák mellett elterülő több mint héthektáros parkon kívül az ötezer négyzetméternyi hasznos felületet számláló Fehér Háznak saját színházterme, tenisz-, kocogó- és tekepályája, továbbá uszodája és helikopterleszállója van.
A nyilvánosság részére is megnyitott épületrészeket naponta négy-ötezer turista látogathatja, féléves előjegyzéses alapon, de ingyenesen. Az Amerikai Egyesült Államok elnökének munkahelye, a Fehér Ház nyugati szárnyában 1902-ben épült Ovális Iroda, valamint a bombabiztos föld alatti elnöki irányítóközpont természetesen a látogatási tabu kategóriájába tartozik.
Mindig célkeresztben
Noha négy évvel ezelőtt Hillary Clinton demokrata szenátorból nem lett első női elnök, riválisa és párttársa, Barack Obama a Fehér Ház első fekete bőrű lakója lehetett. Ha viszont most a republikánus Mitt Romney nyerne, ő lenne Amerika első mormon vallású elnöke. Mellesleg bármilyen furcsán hangzik, John F. Kennedyt megelőzően katolikus vallású vezetője sem volt az Államoknak. A tragikus sorsú J. F. K. a valaha volt leggazdagabb ember is, aki a Fehér Házba költözhetett. A krónikák vele kapcsolatosan azt is megemlítik, hogy az elnöki kedvencek sorában neki nem kutyája volt, hanem egy Zsa-zsa nevű kisnyula.
Mint ismert, Kennedyvel hivatali idejének lejárta előtt merénylő végzett, akárcsak híres elődjével, Abraham Lincolnnal is. Amíg a második világháború után Nyugat-Európában alig tudunk állam- és kormányfők ellen elkövetett merényletkísérletekről, illetve tervekről (eltekintve a terrorszervezeteket), addig az USA-ban az utóbbi 60 év tucatnyi elnöke közül mindössze ketten (Dwight D. Eisenhower és Lyndon B. Johnson) töltötték ki úgy hivatali idejüket, hogy életük ilyen tekintetben nem forgott veszélyben. Az egyetlen, aki nem merénylő miatt volt kénytelen a választások előtt kiköltözni a Fehér Házból, Richard Nixon volt. Neki a második választási sikert hozó Watergate-ügy lett a veszte, s ő eleddig az egyetlen elnök, akinek le kellett mondania.
Hosszúnadrágban
A krónikák rengeteg kuriózumot tartanak számon a Fehér Ház lakóiról. Az 1920-ban megválasztott Warren Harding volt az első elnök, akire nők is szavazhattak. Franklin Roosevelt az egyetlen, aki három ciklust töltött az elnöki poszton. Thomas Jefferson az első, akit Washingtonban avattak elnökké. Elődje, John Adams Philadelphiában vette fel a tisztséget, a két ciklust kitöltő George Washingtont pedig New Yorkban iktatták be hivatalába először, és Philadelphiában másodszor.
Jefferson volt az is, aki lazítani mert az addig rendkívül szigorú protokollon. Egy fehér házi fogadáson 1801 nyarán úgy döntött, hogy kezet fog férfi vendégeivel. Korábban mély meghajlással kellett köszönteni az elnököt. Utóda, James Madison is „forradalmasító” volt: 1809-től 1817-ig tartó regnálása idején az első elnök lett, aki rendszeresen hosszúnadrágot viselt térdnadrág, avagy bricsesz helyett.
A világhatalom vezetői közül nem mindenki született egyébként jólétbe. Andrew Jackson, a hetedik elnök 1767. március 15-én a Dél-Karolina állambeli Lancaster megyében egy fakunyhóban jött világra. Az sem széles körben ismert dolog, hogy Woodrow Wilsont megelőzően az amerikai vezetők ki sem mozdultak hazájukból. Wilson volt az első, aki hivatali ideje alatt külföldre látogatott. Külügyminisztere és történészek, földrajztudósok, közgazdászok, politikai szakértők kíséretében 1918. december 4-én kelt útra, Franciaországba hajózott, hogy részt vegyen az első világháborút lezáró béketárgyalásokon.
Truman, a zoknimosó
Andrew Johnsonról a krónikások feljegyezték, hogy képzett szabó lévén, ha ideje megengedte, maga szabta és varrta öltönyeit. Az első atombomba bevetésén kívül a puritánságáról is elhíresült Harry Trumanról azt is tudni, sohasem engedte meg, hogy más mossa ki a zokniját. Ezt mindig saját kezűleg tette meg.
Ritka, de nem példa nélkül álló, hogy hivatalban lévő állam- vagy kormányfőt tüntet ki a Nobel-bizottság a békedíjjal.
Természetesen a Fehér Ház lakói sem maradhattak ki a sorból. Legutóbb a még a hivatalban lévő Barack Obama részesült az elismerésben. Elődei közül az első Theodore Roosevelt volt, aki 1906-ban az Oroszország és Japán közötti háborús helyzet rendezésében nyújtott segítsége miatt lett a norvég testület díjazottja.
Tizenhárom évvel később a már említett Thomas Woodrow Wilsont a Nobel-bizottság azért tartotta érdemesnek a díjra, mert „nagyban hozzájárult az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés megszületéséhez”. Az elnök wilsoni elvekként ismertté vált 14 pontos javaslata a párizsi békekonferencia egyik kiindulópontja volt, és lefektette az ENSZ elődjének számító Népszövetség alapelveit.
Miközben tudományos munkájáért az elnökök közül Nobel-díjat senki sem kapott, a hetedik a sorban, Andrew Jackson éppen korlátoltságával írta be magát Fehér Ház történetébe: ő volt az az elnök, aki nem hitte el, hogy a Föld valóban gömbölyű.
