Mennyei édességeket készít bőszénfai otthonában a Kanyar família. A gépészmérnök családfő előbb fagylalt-, majd szaloncukorkészítésre adta a fejét. Ma külföldről is csodájára járnak. A titkuk: minden egyes darabba beleteszik szívüket-lelküket.
Karácsony előtt két hónappal a garázsba költözik a Kanyar család. Éjt nappallá téve készül a szaloncukor a Zselic szívében lévő kis faluban, Bőszénfán. A családfő egykor gépészmérnök volt, mígnem hazaállított egy fagyigéppel. Nemsokára csodájára jártak fagylaltjuknak. Négy évvel ezelőtt ennek hírére kereste fel őket Lestyán Ferenc, a közismert kaposvári cukrászmester, hogy átadja nekik tudását, ősi receptjét.
– Nagyanyáink is így készítették a szaloncukrot – mutatja Kanyar János. – A rojtos papír, a csomagolás is a régi időket idézi. Nagyon szeretik az emberek.
A csemege nyolcféle ízben készül, legkedveltebb a hagyományos csokoládé, vanília és rumos-kakaós, de idén az áfonyáshoz és a marcipánoshoz is nagy reményeket fűznek.
– A legnagyobb sikerünk a környékbeli gyerekeknél van, akik meg se várják a csomagolást, bonbon formájában viszik haza. Sokan kiküldik külföldre a rokonaiknak, például Németországba, Angliába, de kaptunk már visszajelzést Ausztráliából, ahol nem is ismerik a szaloncukrot – meséli Teréz. A környékre fiuk, az ifjabb János szállítja a portékát, kilóját 1900 forintért adják, tavaly 180 kiló fogyott. A fagylaltjuk sikere után cukrászdát nyitottak, ebből él a család.
– Meggazdagodni nem fogunk belőle, de a munkanélküliségtől sem kell tartanunk – mosolyog János. – Nem térünk át a nagyüzemre, mert a finomságaink titka, hogy szeretettel készítjük valamennyit, nem sajnáljuk ki belőlük sem a hozzávalót, sem a munkát.
