Két napot sem adtak az orvosok születésekor Csordás Koppánynak: azt tanácsolták a szülőknek, hagyják ott a kórházban. A kisfiú ma négyéves, és bár nem tudják, mi a baja, de megtanult járni és elkezdett beszélni.
Csordás Koppány nem mindennapi kisfiú: hihetetlen erő és akarat lakozik benne. Negyedik éve jár szülei teljes támogatásával egy nehéz, küzdelmes, sokszor könnyekkel és fájdalommal kikövezett úton. Kitartásának és szülei áldozatának köszönhetően úgy tűnik, egyre több esélye van erre.
– Koppány nyolcévnyi sikertelen próbálkozás után fogant meg. A terhesség során sok gond volt: magas vérnyomással küzdöttem, őt pedig mindig picinek mérték, de azzal nyugtattak, hogy majd megnő, miután megszületik. 2008. augusztus 20-ra voltam kiírva, és az orvosom csak az ünnepek miatt küldött el hamarabb ultrahangra, ahol kiderült: nincs keringés a köldökzsinórban. Sürgősségi császárt hajtottak végre, és a laikus is láthatta, hogy nem olyan, mint a többi baba – emlékszik Szilvia.
– Dehogyis, gyönyörű volt! – veszi át a szót Laci. – Az orvos félrehívott, mondta, hogy nagy a baj, több, az élettel összeegyeztethetetlen kórt diagnosztizáltak. Nekünk azonban meg sem fordult a fejünkben, hogy magára hagyjuk.
Minden módszert kipróbáltak
Laci és Szilvi megpróbálták a lehetetlent: életben tartani és fejleszteni a kisfiukat. A házaspár az egész életét erre tette fel: Laci felszámolta a vállalkozását, időt és pénzt nem sajnálva orvosokat, gyógytornászokat, konduktorokat kerestek, minden módszert kipróbáltak. Kiderült, hogy a kisfiúnak mégiscsak van szeme, amivel kitűnően lát, ráadásul ahogy no, úgy nyílik ki az egyik fülén a hallójárat, így egyre többet hall. 17 hónaposan hatórás, nyílt szívműtéten esett át, s azóta rohamosan fejlődik: megtanult járni, sőt szalad. Tucatnyi szavas szókincsét hallva az orvosok azt mondják: megtanulhat beszélni is.
– Lassan, de egyenletesen, kis lépésekben fejlődik. Most épp azért küzdünk, hogy rendesen tudjon enni. Nem sokkal a születése után ugyanis gyomorműtéten esett át, azóta csak szondával tudjuk táplálni: másfél óránként kap inni, három óránként enni – folytatja Szilvi. – Közben megérkezett Farkas. Egyáltalán nem terveztük a jövetelét, így mind a kettőnkre szükség van a két gyerek mellett. Ez a folyamatos fejlesztésekkel együtt nem kis anyagi terhet jelent.
A baj nem jár egyedül
– Egyik napról a másikra élünk, és egy közösségi oldal segítségével szerzett adományokból, segítségből építjük a házunkat. Az árát ugyanis Koppány fejlesztésére költöttük – folytatja Szilvi.
Ám épphogy kezdenek elvonulni a felhők a Csordás család feje fölül, máris újabb nehézséggel kell szembenézniük: Laci nemrég látóideg-gyulladással kórházba került, és az orvosok arra gyanakodnak, hogy sclerosis multiplexe van.
– Ennek a szörnyű betegségnek a lehetősége még inkább arra sarkall, hogy a tőlem telhető legtöbbet megadjam a fiamnak, hogy tudjon magáról gondoskodni, ha esetleg én már nem lehetek mellette – öleli Koppányt Laci. – Apró lépésenként elérjük, hogy akár utcaseprőként is, de boldog, szabad, önfenntartó ember lesz belőle.
Aki szeretné figyelemmel kísérni Koppány küzdelmét, fejlődését, aki szívesen segíti vagy biztatja a szülőket, az keresse fel a koppany-utja.blogspot.hu internetes oldalt.
