A boldogság belülről fakad, mondják ezoterikus körökben. De a brit City and Guilds felmérésének eredményéből arra következtethetünk, hogy azért ebben a választott hivatásnak is jut szerep.
Ki gondolta volna, hogy a kétkezi foglalkozást űzők elégedettebbek az életükkel, és derűsebbek, mint a diplomások? A City and Guilds 2200 különféle szakmájú embert kérdezett meg arról, mennyire találja érdekesnek és hasznosnak a munkáját. Kiderült, hogy a szakmunkások 68, míg a diplomások 62 százaléka elégedett a hivatásával.
A virágkötők végeztek az élen, 89 százalékuk azt mondta, hogy nem választhatott volna jobb szakmát. A fodrászok 79 százaléka, míg a vízvezeték-szerelők 76 százaléka elégedett. Ne irigyeljük a banki alkalmazottak magasabb fizetését: ők kullognak az élen, mindössze 44 százalékuk elégedett a pályaválasztásával.
– Hazudik, aki azt állítja, hogy nem fontos a pénz. Nemcsak a létet, hanem az életminőséget, az egészséget is meghatározza. Mégis az a legfontosabb, hogy szeresse az ember azt, amit csinál, és hasznosnak érezze magát. Van, aki két évtizedig is képes olyan munkát végezni, amihez nem fűlik a foga, de jól hoz a konyhára. Ám amikor már csak magunkról kell gondoskodnunk, történik valami – osztotta meg lapunkkal tapasztalatait
Csehák Hajnalka pszichológus. – Több sikeres banki alkalmazott is volt már a páciensem. Ôk jól kerestek, ám elérkezett egy pont az életükben, amikor megcsömörlöttek a rideg és kemény világtól, és a szociális ágazatban helyezkedtek el jóval kevesebb pénzért. Ezután sokkal boldogabban élték az életüket kevesebb pénzből is.
Nikodém Simicska Szilvia azt mondja, azért olyan élvezetes a fodrászszakma, mert nagyon változatos. – Rengeteg embert ismerek meg, és a munkám eredményét nagyon hamar látom. Ez nem olyan, mint egy könyvelői állás, ahol egész nap iratok vagy számítógép előtt ül az ember, és csak betűket és számokat lát. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Például jön az SMS: „nagyon ügyes voltál, dicsérik a munkád a kollégáim”.
Ha elkészül egy jó frizura, szép lesz a napja a depressziósnak is. Van, aki sokat utazik, de a frizuráját mindig nálam csináltatja, csak ezért visszajön. Ez bizalmi állás. A legtöbb embernek nincs pénze pszichológusra, ezért azzal tisztelnek meg, hogy nálam öntik ki a szívüket, és velem beszélnek meg intim dolgokat is. Ez szinte hagyomány ebben a szakmában. Évtizedes kapcsolataink is vannak már.
Van, akinél átéltem az ismerkedést, az esküvőt, a gyereket és a válást is, és van, aki nyolcéves kora óta jár hozzám, s jövőre érettségizik. Láttam, hogyan bontakozott ki az értelme. Szinte családtaggá váltam. Nem minden a pénz, ezek is fontos dolgok.
Hegyesi Tamás víz- és gázvezeték-szerelő elárulta a Borsnak, miként lehetséges, hogy e hétköznapi szakma mûvelôi elégedettek.
– Az én szakmám tényleg nagyon vidám! Amikor megérkezem valahová, olyan, mintha vendégségben lennék. Gyakran megkínálnak valamivel, és közben tovább csöpög a víz. A nyugdíjas nénik süteménnyel, kávéval készülnek, és elmesélik az életüket. Ők azok, akik nagyobb borravalót akarnak adni, de nem szoktam elfogadni.
Gyakran nyit ajtót fiatal háziasszony, mivel általában nem a férj marad otthon a szerelőt várni. Ők aztán kiöntik a lelküket, elmondják a szerelmi bánatukat, tőlem kérnek tanácsot, hogyan békülhetnének ki a párjukkal, vagy megkérdezik, hogyan tudnának elválni. Velük veszekszenek, velem meg kedélyesen beszélgetnek. A munkám szórakoztató, nem véletlen, hogy engem derűs embernek ismer mindenki.
Őze Gáborné szerint mi sem természetesebb, mint hogy a természethez oly közel álló virágárusok a legboldogabbak. – A mi környezetünktől idegen a szomorúság. Amint belépek az üzletbe, mosolyognom kell. Lehet alkotni, szép csokrokat készíteni esküvőre, évfordulóra, születésnapra. Finom illatok vesznek körül.
Kedvencem a sárga virág, mert az a Nap színe. Aki idejön, az felvidul a látványtól. Borús tekintetet itt még nem láttam. Amikor rendelésre címre viszem a virágot, marasztalnak és anekdotáznak, főleg az idősebbek. Az is nagyon tetszik, amikor nem tudják megfejteni, hogy ki küldte a csokrot, és próbálják kiszedni belőlem, de nekem meg kell őriznem a titkot. Fontos a pénz is, de az önmegvalósítás az, ami boldoggá teszi a munkámat.
