7 éves korában lett alkoholista István

Barátságos, meleg otthonba vezet be Tapasztó István. A konyhában jókedvűen sürgölődik a felesége, a házat süteményillat lengi be, a szomszédos szobában az iskolás unokája írja a házi feladatot. A harmonikus családon nem látszik, hogy egykor óriási problémáik voltak, mert közéjük állt az alkohol.

Apja példáját követte

– Minden ötéves koromban kezdődött. Édesapám alkoholista volt, anyukám pedig mindig engem küldött utána a kocsmába. Apám azt mondta, csak megissza az utolsó kört és már indulhatunk is. Hogy siettessem, titokban én is ittam a pohárból. Ám hiába fogyott el, ő rendelt még egyet – emlékezett vissza István.

– Hétévesen már nagyivónak számítottam. Az unokatestvérem esküvőjén voltunk, és két 5-6 éves gyerekkel találtunk egy üveg kevertet. Megittuk. Én bódulatomban elaludtam, és mire felébredtem a két társamban már nem volt már élet. Meghaltak alkoholmérgezésben – folytatta. – Sokáig nem szembesültem azzal, hogy alkoholista lettem. Ittam, mert felszabadulttá, boldoggá tett, és minden szép volt olyankor. Később már csak a fejfájás, a keserűség és a bűntudat maradt, meg a mindent elsöprő vágy, hogy újra a pohár után nyúljak.

István a szerencsések közé tartozik, ugyanis az alkoholbetegsége mellett is meg tudott élni – igaz, dolgozni csak akkor tudott, ha megivott pár pohárral, különben remegett a keze. A családja azonban nehezen tolerálta a szenvedélyét.

Lánya mentette meg

– Egy részeg éjszakám után össze is verekedtem mindannyiukkal. Reggel, amikor felébredtem, láttam, hogy az egész lakás romokban hever, néhol vérfoltok voltak. Kati, a nagylányom sírva jött oda: „Nézz rám apám, kiütötted az összes fogam!” Ez volt életem mélypontja – meredt maga elé István.

– Dagadt szemmel, vérfoltosan mentem el az elvonóra, és azt mondtam az ügyeletes orvosnak: azonnal vegyen fel. Ez volt az ötödik elvonóm, de éreztem: ez az utolsó dobásom.

Sikerült, István immár huszonötödik éve tiszta, egy csepp alkoholt nem ivott meg. Az elvonó után elment a dorogi alkoholmentes klubba, melynek vezetését át is vette egy évvel később. Hite ad neki nyugalmat.

– Három éve voltam már tiszta, mindent helyrehoztam a családommal, de még mindig őrült indulatok voltak a lelkemben. Kértem egy orvos segítőmet, hogy adjon több gyógyszert, ő azonban helyette megmutatta: lehet más utam is, a vallás. Ez hozta meg a nyugalmat, és a leszámolást ezzel az ördögi kísértéssel, az alkohollal – zárta szavait István.