A történelemtudomány nagy tévedéseinek sora újabb fejezettel bővült. Caligula tényleg ellentmondásos személyiség és keménykezű uralkodó volt, de tébolyult semmiképpen.
Újkori kutatásokból egyre nyilvánvalóbb, hogy a római uralkodóval szemben az ókori történészek beszámolói olyannyira elfogultak, hogy csaknem lehetetlen kideríteni az igazságot személyéről és cselekedeteiről. Caligula kíméletlen és szélsőségesen szeszélyes uralkodóként vált ismertté. Egyesek szerint betegsége következtében megháborodott, ám az erre vonatkozó feljegyzések nagy részének hitelessége erősen vitatható, néhány állítás pedig, mint például az, hogy lovát konzullá nevezte volna ki, egyszerűen valótlan. Az viszont tény, hogy a rómaiak gyűlölték a zsarnokoskodó császárt, több összeesküvést is szőttek ellene. De mi igaz és mi nem a róla szóló legendák sokaságából?
Katonái adták a nevét
Caligula Caius Caesar néven látta meg a napvilágot. Ifjúkorát hadvezér atyja seregének táborában, a Rajna vidékén töltötte. Mivel előszeretettel viselte a katonai csizmát (latinul caliga), a germán katonák a Caligula („Csizmácska”) melléknéven kezdték szólítani. A ragadványnév rajta maradt, de a történetírók szerint Caligula állítólag gyűlölte ezt. Apja, Germanicus Caesar 19-ben, anyja, idősebb Agrippina 33-ban, két bátyja pedig 23-ban, illetve 31-ben halt meg, a hiedelem szerint a császár mesterkedéseinek következtében. A családból a három lánytestvérén kívül egyedül csak Caius Caesar maradt életben.
Anyját megvakították
Anyja, miután hozzáment Germanicushoz, dacolva a hagyományokkal úgy döntött, hogy nem követi Germániába férjét annak katonai szolgálatai idején. Amikor házastársa gyanús körülmények között elhunyt, Agrippina hangot adott ama véleményének, hogy férjét egyik riválisa tette el láb alól, s megmérgezte őt. A legfelsőbb politikai körökben otthonosan mozgó asszony felszólalt Augustus utóda, a tiszta szívből gyűlölt Tiberius politikája ellen is. Ezt hamar megelégelte a császár, s megkorbácsoltatta az asszonyt, aki a kínzások következtében elveszítette egyik szeme világát. Később, börtönbe kerülésekor tiltakozásképpen nem vett magához ételt, így hamarosan elhunyt – négy évvel az előtt, hogy fia trónra került volna.
Nem volt vérfertőzés
Először Suetonius írt arról, hogy Caligula vérfertőzést követett el három lánytestvérével. A római történetíró szerint a légyottokra a lakomák kellős közepén, a vendégek és Caligula feleségének szeme láttára került sor. Ebből csak annyi igaz, hogy a császár túláradóan szerette leánytestvéreit, elsősorban Drusillát, akit halála után az istennők közé emeltetett. Suetonius csak nyolcvan évvel a meggyilkolt császár halála után, i. sz. 121-ben írta meg korszakalkotó munkáját, a Caesarok életét. Ám Caligula kortársai, a császárról nem túl hízelgő véleménnyel levő Seneca és Philo semmilyen említést nem tesz a vérfertőzés bármilyen formájáról.
Legenda az úszó híd
Caligula hatalomra kerülése után rövid időn belül eltékozolta azt a hatalmas vagyont, amelyet Tiberius halmozott fel az államkincstárban. Hogy költséges szeszélyeinek kiadásait fedezze, sok jeles római polgár vagyonát elkoboztatta. 40 nyarán például elrendelte, hogy állítsák fel szobrát a jeruzsálemi templomban, de Herodes Agrippának diplomatikusan sikerült lebeszélnie merész tervéről. Szintén Suetoniustól tudjuk, hogy Caligula a baiei öböl fölött úszó hidat építtetett, hogy a nagy hajókon érkező vendégei mihamarabb villájába érjenek, ezt azonban a történészek legendának tartják, mivel fizikai bizonyíték nincs a létezésére.
Zseniális hadvezér
Caligulát önző és szeszélyes császárnak tartják-tartották, akinek négyéves uralma alatt a sorozatos kicsapongások és meggondolatlansága miatt sokat kopott a Római Birodalom fénye. Felmerül azonban a kérdés, hogy ha vezetői képességeit kétségbe vonják, mégis hogyan sikerült újabb tartományokat annektálnia, nyugati irányba terjeszkedni és lerakni a Brit-szigetek meghódításának tervét. Az ellene elkövetett merénylet előtt lényegében ő készítette elő a terepet a Britanniát 43-ban leigázó Claudius számára.
Tébolyultnak hitték
Mára széles körben elfogadottá vált, hogy a kortársai által őrültnek tartott Caligula nem beszélt a holdhoz, nem rendelt el önkényesen kivégzéseket, és főleg nem nevezte ki konzullá legkedvesebb lovát. Tény azonban, hogy trónra kerülése után hét hónapig súlyos beteg volt: felgyógyulását követően felelevenítette a felségsértési perek gyakorlatát, és rendkívüli kegyetlenségről tett tanúbizonyságot. A történészek között egyetértés mutatkozik abban a kérdésben, hogy Caligula „őrültségét” a rajta elhatalmasodó betegsége okozhatta: egyesek szerint a császárt epilepszia kínozhatta.
