Eltűnt az iszap, de az emlékek még mindig kísértik a kolontáriakat. Pontosan két év telt el a katasztrófa óta, Németh Gyuláné és több falubelije azonban képtelen hazaköltözni, elvesztett szeretteiket juttatja eszükbe a falu minden szeglete.
Kolontárra és környékére 2010. október 4-én kora délután 1,75millió köbméter, erősen maró, lúgos víz zúdult a Mal Zrt. ajkai timföldgyárának zagytározójából. Tízen meghaltak, közel kétszázan megsebesültek, a kár husznkétmilliárd forint. Kolontárt és Devecsert gyakorlatilag újjá kellett építeni. Kolontárról eltűnt az iszap, de a helybeliek képtelenek elfelejteni azt a napot, amikor a tragédia – amelynek még mindig keresik a felelőseit – átírta az életüket. A tegnapi évfordulón a katasztrófára emlékeztek. Németh Gyuláné virággal a kezében, könnyeit törölgetve állt a mementónak meghagyott épületrom mellett.
– Ez volt a pajtánk – mondta az asszony lehajtott fejjel, könnyeit nyeldesve. – És itt, néhány méterre állt a házunk – mutatott a semmibe. Némethné a rettenetes emlékek miatt nem képes Kolontáron élni.
– Nagyon nehéz ide visszajönnöm. A padlásra menekültem, ott hallgattam, ahogy az iszap veri az ablakot, ahogy omlik össze minden. A párom és a sógornőm is odaveszett azon a napon. Hetente kimegyek a temetőbe hozzájuk. Az évfordulón, ünnepeken még nehezebb. Mindenem odaveszett. A mai napig rémálmaim vannak, sírva ébredek fel éjszakánként, és a páromat szólongatom. Újra és újra átélem az egészet. Somlószőlősön lakom, nem is akarok visszaköltözni soha többé. Az emlékek úgyis elkísérnek, bárhová megyek – tette hozzá Némethné.
