Volt tanító, tengerész, londiner, tévés producer és műsorvezető, legutóbbi könyvén pedig éppen tíz évig dolgozott. Mindent beletett, ami az embereket az újságírásból érdekelheti; több londoni kiadó szerint is világsiker lehet.
Harle Tamás beleszületett az újságírásba. Első írógépét 14 éves korában édesanyjától kapta, aki hosszú évtizedeken át volt az akkor még egymillió példányban megjelenő Családi Lap munkatársa, utóbb főszerkesztője. Harle felnőttkorának elejét azonban a kalandozások jellemezték, elment tengerésznek, aztán londinerkedett, majd pedig tanítónak állt. Innen vezetett az út a Nemzeti Sport szerkesztőségébe.
A bulvár olyan, mint a tízparancsolat
„Délben kezdtünk, és a nap hajnali egykor a nyomdagépek mellett ért véget, imádtam!” – emlékezik azokra az időkre, amikor még teletexen érkeztek a hírek, és amikor örök életre szólóan beleszeretett az újságírásba. Néhány évvel később belekóstolt a könyvkiadásba is; mára már íróként, szerkesztőként vagy kiadóként több mint húsz kötet megjelenésében közreműködött. Többek között ő írta meg a tragikus balesetben elhunyt autóversenyző, Kesjár Csaba élettörténetét.
Aztán egy nagy ugrással tető alá hozta saját beszélgető műsorai: a kilencvenes évek közepén volt olyan este, amikor a Gyertyafényben című adást két és fél millióan nézték országszerte. Ekkortájt kezdte tanítani is a jövendő újságírókat, és lassan megérett benne a gondolat, hogy kellene egy igazi, 21. századi modern könyv, amiben átadhatja tapasztalatait és tudását az újságírásról nem csak az ifjú kollégáknak, de mindenkinek, akit a média érdekel.
Így született meg tízéves munkával Az újságírás mestersége és művészete, amelynek bemutatóján az utolsó szeletig elfogyott a százszemélyes torta, jelezve, hogy nemcsak a finomság, de a másfél millió karaktert tartalmazó könyv iránti felfokozott a várakozás. A 480 oldalas, ábrákkal, magyarázatokkal, elemzésekkel teli munka külön erőssége, hogy abban a hagyományos műfajokon kívül külön részekben foglalkozik például szerkesztőségi munkával, a tipográfiai alapismeretekkel, valamint az internetes újságírással, a bloggal és bulvárral is.
Ez utóbbi részben szakértőként lapunk főszerkesztője, Pallagi Ferenc is kifejti véleményét, Ómolnár Miklós, a Story főszerkesztője pedig ugyanitt tesz meghökkentő kijelentést, miszerint „a bulvár olyan, mint a tízparancsolat”. – Harle könyve forradalmian új, stílusa könnyed, ugyanakkor végtelenül alapos – véli a Pulitzer-emlékdíjas Kő András, a könyv szakmai lektora.
Ráharaptak az angolok
És miközben a kötet hazai könyvesboltokba és könyvtárakba került, egy volt Harle-tanítvány révén több londoni kiadóhoz is eljutott. A hangterjedelmi Guinness-rekorder Kupeczik Márta csaknem nyolc éve él már a brit fővárosban, ahol sikeres rock-zenekart alapított.
– A zenekar révén számos kiadót ismerek, hozzájuk elvittem a tanár úr könyvét, miután lefordítottam annak néhány fejezetét, és a teljes könyv szinopszisát. Rendkívül lelkesen fogadták, mert nincs olyan könyv a piacon, amelyben minden egyes cikkhez magyarázó nyilak és szövegek vezetnének. Az egyik londoni szerkesztő szerint ebből a könyvből az is megtanulhat cikket írni, aki előtte ezzel egyetlen egyszer sem próbálkozott. További fordításokat kértek, mert meggyőződésük, hogy angolul világszerte siker lehet a könyv – mondja a Borsnak az Achilla együttes magyar énekesnője.
„A tárgyalások valóban megkezdődtek, tavasszal várnak ki személyes megbeszélésekre, addig a világhálóról és a nálunk is kapható nyugati sajtótermékekből gyűjtöm a megfelelő cikkanyagot az angol nyelvű kiadáshoz” – zárja a beszélgetést Harle, majd vidéki előadásra indul, amelynek témája mi más lehetne, mint az újságírás mestersége és művészete.
