A bátor pék mentette ki a kútból Istvánt

Saját házuk udvarában csúszott bele a harmincöt méter mély kútba Tóth István. Az esős időben egy darabig leereszkedett a létrán, azonban megcsúszott a lába és a mélybe zuhant. Óriási szerencséje volt, hogy a kút alján másfél méteres víz volt, ami valamelyest tompította az esést, és nem tört el semmije. Egy órán át kiabált, mire végre a helyi postás meghallotta.

– Tudom, hogy nem volt a legokosabb ötlet rossz időben lemászni, de a víz szintjét akartam ellenőrizni, amikor leestem – mondta a Borsnak a fiatalember.

István csak kisebb horzsolásokat szerzett, viszont a víz jéghideg volt. Ahogy telt az idő, egyre gyengébb lett. Folyamatosan kiabált, és nem tagadja, félt, hogy a teste teljesen kihűl, mire megtalálják. Végül a postásnő hallotta meg a segélykiáltásokat, az ő riasztására a fél falu megjelent a Kossuth utcai háznál: mentősök, polgárőr, még vadász is. Dobtak neki egy kötelet, de a fiatalembernek már annyi ereje sem volt, hogy megkösse magán.

Elszaladtak a helyi pékhez is, aki azonnal tudta, mit kell tennie. Radnics László magához vett egy hegymászókötelet, és a bajba jutott segítségére sietett.

– Csak az járt a fejemben, ha nem megyek le, a fiú meghal. Amikor leértem, rákötöttem a kötelet, és szépen lassan toltam magam előtt, míg a felszínre ért – magyarázta lapunknak a hős pék.

Istvánt holnap kiengedik a kórházból. A Borsnak megfogadta: többet a közelébe sem megy a kútnak.