Sok magyar tehetség hazát vált a jobb megélhetésért

Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés, s a ­vá­lasz­adók igencsak megosztottak. Egy új életkezdéshez, külföldi letelepedéshez nem csak tehetségre, de nagy elszántságra is szükség van.

Sterbik Árpád már spanyol hálóőr

Az élsportolók között ma már bevett szokás a külhoni karrierépítés, a világ egyik legjobb kézilabdakapusa, Sterbik Árpád pályafutása is jól példázza ezt. Sterbik a vajdasági Zentán született, és bár magyarnak vallja magát, sokáig a szerb válogatottban szerepelt. Majd 2010-ben váltott, s miután évek óta spanyol klubcsapatban játszott, immár Spanyolországot erősíti.

– Egyértelműen a kézilabda határozza meg az életemet, ezen belül az országváltást is – árulta el Sterbik. – Imádom a szülőfalumat, szívesen is élnék ott, ám elképzelhető, hogy a család miatt Spanyolországban maradok. Annak idején lemondtam a szerb válogatottságot, a spanyolok megkerestek, és úgy voltam vele, miért is ne szerepelhetnék a nemzeti csapatban is azokkal a játékosokkal, akikkel a klubomban is együtt játszom.

A kajakosok közül Benedek Dalma Szerbiában, Sarudi Alíz ciprusi színekben folytatja, a kilencszeres világbajnok Paksy Tímea pedig – a Nemzeti Sport információi szerint – Ausztria felé veheti az irányt.

Olasz lett az olimpiai bajnok vízilabdázónk

A vízilabdázó Märcz Tamás a sydney-i olimpiai győzelem után váltott csapatot, Olaszországba ment. Hosszú évekig játszott a BVSC-ben, itthon nem tudott elképzelni másik csapatot magának.

– Tulajdonképpen korábbi klubom szorgalmazta először, hogy legyek olasz állampolgár, mert így több légióst szerződtethettek. Két éve meg is kaptam az állampolgárságot – mondta a Londonban kis híján olasz színekben szereplő pólós. – Rövid megszakítással tizenkét éve élek kint, de nem akarok itt végleg letelepedni. Egyelőre jól érzem magam, a család miatt is, hiszen megtanulják a nyelvet a gyerekek, de lassan véget ér játékos-pályafutásom, s lehet, hogy hazatérek.

Hazahúzta a szíve

Persze olyan tehetségünk is akad, aki bár külföldön is sikereket ért el, visszahúzta a szíve Magyarországra. Horváth Charlie közel tíz évet töltött külföldön a Pannónia Express nevű szupercsapattal. Az énekes ­elô­ször Egyiptomban zenélt másfél évig, ezután következett a hosszabb ideig tartó norvég szereplés.

– Négy évre előre megvoltak a fellépéseink helyszínei, és biztos volt a kinti ­eg­zisz­ten­ciánk, mégsem akartam soha külföldön maradni. Ennek elsősorban az akkor kétéves kisfiam és a családom volt az oka, meg persze a barátok. A jó kereseten kívül ott vannak a lelki tényezők, amiket nem lehet megkerülni. Nekem nagyobb volt a kötődésem a hazámhoz, minthogy a családomat vittem volna ki magammal. Meg akartam mutatni itthon, hogy még nem lehet engem leírni – magyarázta Charlie.

A legrosszabb forgatókönyv

De vajon jót tesz-e egy országnak, ha tehetségei külhonban keresnek boldogulást? Vásárhelyi Mária szociológus szerint ez a lehető legrosszabb forgatókönyv.
– Tragikus, ha a jó eszű, tehetséges fiatalok új hazát keresnek maguknak, s sajnos jelenleg Magyarországon ez a helyzet – vélekedett Vásárhelyi.

– De miért is ne tennék? Itt jelenleg bizonytalan az egzisztenciájuk, megszűnt a jogbiztonság, sok embernek a megélhetése forog kockán. Amíg korábban nagyobb volt az országba bevándorlók aránya, addig most pont ellenkező képet festenek a statisztikák, jelenleg többen hagyják el Magyarországot. S az is egyértelmű, hogy a tehetségeinket veszítjük el, hiszen a nyugati országokban csak értékesíthető tudással lehet boldogulni.