Elrejti az anyagi különbségeket, védi az öltözéket, egységet kovácsol, ugyanakkor elfedi az egyéniséget, és régi, rossz emlékeket idéz az iskolaköpeny. Lehet, hogy újra bevezetik, de nem biztos.
Elég volt annyit mondania Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak, hogy támogatná az iskolai egyenköpeny viselését, máris egymásnak feszültek az érvek és az ellenérvek. Hiába mondta az államtitkár asszony, hogy ezzel kapcsolatos rendelet még csak tervben sincs, sokan máris készpénznek veszik, hogy hamarosan kötelezővé teszik Magyarországon az iskolai uniformist.
– Nem lenne jó a kötelező iskolaköpeny. Túlságosan egyformák lennénk bennük, elveszne az egyéniségünk. Lehet, hogy kitűzőt kéne feltennünk, hogy a tanárok megismerjenek minket – vélekedik Sipos Mercédesz.
– Nálunk most is kötelező a sötétkék, rövid ujjú köpeny. Intő jár, ha valaki nem veszi fel. Alatta rendes utcai ruhában vagyunk. Bár nehezen szoktam meg, most már szeretem. Rajta van a nevünk és az iskola logója. Erről látszik, hogy hova tartozunk – vallja Keszthelyi Anna.
Az országosan kötelező iskolaköpeny egyelőre a jövő zenéje, de akadnak oktatási intézmények, melyek házirendjében már régóta szerepel az iskolaköpeny. Közéjük tartozik a XVI. kerületi Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola is. Dudás Attila iskolaigazgató szerint a köpeny, illetve az iskolai egyenruha hasznos és jó dolog:
– Az egykori nejlonköpeny sajátos jelkép volt, ami ellen sokat lázadtak. Viszont a csinosabb, az adott intézményre jellemző daraboknak közösség-összetartó erejük van, hovatartozást fejeznek ki, értéket közvetítenek. Ugyanakkor a szülők válláról is terhet vesznek le, hiszen a társadalmi különbségeket korrigálják, csökkentik a divatversengést. Érdemes megnézni az angol vagy a spanyol iskolák előírt viseletét, és most nem a magánintézmények adott úri szabóságaiból kikerült darabokra gondolok. Szépek, minőségi anyagokból készülnek és megfizethetők, amiket nem egy esetben büszkén viselnek a diákok. A mi nebulóink is elfogadták az előírt viseletet – összegez az intézményvezető.
Mivel az iskolaköpeny nem slágertermék, fel van adva a szülőknek a lecke. Az interneten még a használt darabokat is keresgélni kell, nemhogy a vadonatújakat!
Az újpesti Szántó Imréék kilenc éve készítenek iskolaköpenyeket, s nem nagyon tudnak konkurenciáról. A családi házuk udvarán álló építményben sorakoznak az elérhető árú, 2800–3600 forint között mozgó konfekcióméretes modellek. A férfi így emlékszik vissza a kezdetekre:
– A megélhetés miatt olyan munkára volt szükség, amit a nejem a három gyerek mellett is el tud végezni. Gyerekruhákkal kezdtük, majd elkezdtek érdeklődni a szülők az iskolaköpeny iránt. Elsősorban egyházi iskolákban előírás, évente pár száz darabot készít, több lábon állunk, nem ez a fő profilunk – hangsúlyozza.
Szántó egyébként nem jön lázba az esetleges kötelező köpeny hallatán:
– Nem biztos, hogy érdemes volna egy komplett üzemet berendezni erre. Hiába a hirtelen kikényszerített kereslet, ha a hatalmas érdeklődés hamar alábbhagy.
Egy édesanya érkezik két fiával, iskolaköpenyre van szükségük a srácoknak. A két legény nem szégyenlős, bevallják, egyikük sincs oda a kötelező suliviseletért – Nem menő – summáz Áron, mire testvére, Bálint is megszólal: – Melegem van benne, meg egyébként is, nem látom semmi értelmét!
Nem csak az ő szavaik igazolják a gyártót. A tíz év körüli Julcsi például alig várja, hogy elkezdődjön az iskola, és újra köpenybe bújhasson. – Szeretem a köpenyt, jól érzem benne magam. Egyébként az osztályban a többség is hasonlóan gondolkodik, csak egy-két iskolatárs zúgolódik miatta.
Barátnője, Eszter más oldalról közelíti meg a kérdést: –Ha az ember véletlenül otthon felejti, máris megvan a baj, de azért is egyből szólnak, ha egy kicsit koszos vagy gyűrött. Csak a nyűg van vele.
Nem csak a mai, az egykori fiatalok is különbözőképpen vélekednek a köpenyről. Zoltán Erika a középiskolában kimondottan rossz szemmel nézett erre a sablonruhadarabra.
– Nálunk a portás szigorúan ellenőrizte, hogy felvettük-e. Borzasztó színük volt, és vagy vastag vászonból vagy nejlonból készültek. Egyik sem volt praktikus. Ma már az anyagi különbségek elfedésére ez teljesen alkalmatlan. Csak rá kell nézni egy gyerek nadrágjára, cipőjére, mobiljára vagy a táskájára, és máris látszik a család anyagi helyzete. Ezeket a köpeny nem takarja.
Bíró Ica ruhaipariba járt, ami megkönnyítette a helyzetét. – Minden gyerek utálja azt, ami kötelező. Én farmerból varrtam magamnak köpenyt, s mivel az is kék volt, elfogadták.
Vajon mi gondol a köpenyről a gyermekpszichológus?– Feleslegesnek tartom. A mai gyerekeknél nem annyira a ruha, sokkal inkább a mobiltelefon és az mp3-lejátszó mutatja a vagyoni helyzetet – vélekedik Frank Zsuzsa gyermekpszichológus.
Az volt jó benne, hogy Darth Vader-érzést kölcsönzött
