István mentette meg Valentinát és párját

Nagy szerencséje volt Valentinának és Sándornak. Ha Szabó István nincs a közelben talán ma nem sétálhatnának egymás kezét fogva. A pár túramotorral szabályosan közlekedett Szántódpusztánál, a négysávos 7-es úton, amikor egy suzukis a záróvonalon akart balra kanyarodni, és nem adott nekik elsőbbséget. Sándor próbálta elkerülni az ütközést, de a kocsi így is elkapta a motor hátulját.

– Egyszerűen kilökte a motort alólunk, huszonöt métert csúsztunk a betonon. Én az árokban kötöttem ki, de a barátnőm az út közepén feküdt, és sokkos állapotba került – emlékszik a borzalmas pillanatokra Sándor.

Szabó István tűzoltó a főút melletti, szántódpusztai borospincében dolgozott másodállásban. Csattanásra és porfelhőre lett figyelmes. Kirohant az útra, és tudta: nincs vesztegetni való ideje, elsősegélyt nyújtott a sérülteknek.

– Mivel a lány az út közepén feküdt, minél hamarabb leállíttattam a forgalmat, nehogy elcsapják. Hívtam a mentőket, és gondoskodtam a vérzéscsillapításról. A fiú a hátán feküdt, nem engedtem mozogni, mert a gerincsérülés veszélye is fennállt – teszi hozzá a tűzoltó.

Valentinának kettétört az álla, lemezek és csavarok tartják össze, a jobb lábán elhalt a bőr.

– Sokkos állapotban voltam, a fájdalomtól az aszfaltot ütöttem, Istvánnak sikerült annyira megnyugtatnia, hogy elhiggyem, nem lesz baj. Úgy éreztem, hogy egy őrangyal érkezett a megmentésünkre – mondja Valentina.

A sérültek szülei köszönő levélben fejezték ki hálájukat. Leírták, hogy az időben megkezdett elsősegélynyújtás jelentősen megnövelte gyermekeik életben maradási és későbbi felépülési esélyeit. Szabó Istvánt a napokban zászlóssá léptették elő a siófoki tűzoltóságon.