Ötvenkét évet repült Farkas Lajosné, aki most már csak kedvtelésből ül be néha a vitorlázórepülőbe. Még kislányként szeretett bele a levegőben sikló járműbe, és sok veszélyes kalandban volt része.
Felhők között Elismeréssel köszöntik a fiatal pilóták Farkas Lajosnét, vagy ahogyan mindenki szólítja, Kati nénit, ha visszalátogat a reptérre. A vagány nyugdíjasnak nagy az ázsiója: több mint fél évszázadot töltött a levegőben, először mint pilóta, később pedig több száz tanítványának adta át a tudását, akik a mai napig hálásak neki. Édesapja kilencéves korában vitte el egy repülőnapra, már akkor eldöntötte: pilóta lesz.
– Tizenhét évesen jelentkeztem ejtőernyősnek, ott ismerkedtem meg vitorlázó repülőkkel, akiktől leckét vettem. Sosem felejtem el az első repülést! Átjárt a teljes szabadság érzése. Kitágul a látóhatár, a gondok a földön maradnak, ma is fantasztikus minden egyes repülés – mosolyog Kati néni.
Több mint huszonhat különböző típusú gépet vezetett, de csak vitorlásokat. Azt mondja, a motorosak sosem vonzották. Azt szereti, amikor a gép belekerül egy jó áramlatba, és szépen siklik. Bár sokszor került veszélyes helyzetbe a levegőben, mindig épségben lehozta a gépet és az utasát.
– Ismerni kell a felhőket és a növényzetet – magyarázza. – Sokszor előfordult, hogy nem jutottam el a reptérig, és a szántóföldön kellett letenni a gépet. Előfordult, hogy ott éjszakáztam a szárny alatt. Ha szembetalálkozom egy másik géppel, figyelni kell az irányát, és úgy kitérni – magyarázza a pilóta.
Kati néni a fiával él kettesben, aki nem követte édesanyja szenvedélyét. Nyugdíjas évei is mozgalmasan telnek: kirándulni jár, és még ma is mindig kempingezik.
