Nyolcmilliós motoron repül a 85 éves Matyi

Matyi bácsi szinte motoron töltötte az egész életét, ez a szerelem az idő múlásával semmit nem kopott, sőt egyre inkább kiteljesedett. – 1946-ban, tizenkilenc éves koromban már versenyszerűen motoroztam – mesélte a Borsnak.

– A háborúból itt maradt motorokat alakítottuk át a barátommal. Számos díjat nyertem, többek között a saját magam által megálmodott „Fusi” motorral is.

Aztán az élet úgy hozta, hogy Matyi bácsi Ausztráliába disszidált, autó- és motorszerelőként dolgozott. A hatvanas évek elején egy Honda versenymotorral tért haza, és több magyar bajnokságot nyert.

Matyi bácsi a fiatalokat arra biztatja, hogy a tudásukat zárt pályán mutassák be, ne lakott területen. 2005-ben egy rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála. Még a műtétje előtt biztosította az orvosokat, hogy meg fog gyógyulni, mert újból motorozni akar. Így is történt.

– Talán furcsa, hogy nem pattanok rá egyből az új motoromra, és nem azon megyek haza, de egy új járgány nekem olyan, mint egy nő. Meg kell hódítani – magyarázza. – Hazavisszük, otthon leülök mellé a kutyámmal, megnézegetem, elvégzem a szükséges beállításokat, kicsit csökkentek a magasságán, és utána próbálom ki.

Matyi bácsi Baja környékét járja a motorjával. – A barátaimmal rendszeresen kirándulunk hétvégenként. Van, hogy a hatvan kilométerre levő cukrászdába megyünk, máskor csak a tájat élvezzük motorról.

Valahogy soha nem panaszkodnak, hogy miért kullogok utánuk – simította meg a bivalyerős Ducati kormányát huncut mosollyal. – Három év múlva jövök a következő motoromért. Ilyenkor eladom az előzőt, és befizetek egy újra. Nekem ez jelenti az igazi életet.