Az utazás nem olcsó mulatság. Na, de ha a más kocsijával megyünk? A fiatalok körében ismét nagy divat lett a stoppolás, de akik valamennyit hajlandók fizetni, a teleutasrendszerrel biztosra mehetnek.
Ha bátor az ember, semmi sem lehetetlen
Kiss Dorkaöt éve stoppol. Az a terve, hogy legalább annyi helyre eljusson, mint az anyukája, aki egészen Afrikáig meg sem állt. Dorka Európát utazta be.
– Mindig barátokkal stoppolok, és benzinkúttól benzinkútig haladva jutunk el úti célunkhoz – avatott be ezen technikába. – Voltam már így Velencében, Krakkóban, Berlinben, Párizsban, Angliában, Skóciában. A franciák természetesnek veszik, hogy magukkal vigyenek egy stoppost is, ha mennek valahova, az angolok viszont nem szívesen állnak meg. Mégis ott ért meglepetés: hatalmas luxuslimuzin állt meg, amit egy sofőr vezetett. Alig mertünk beszállni a batyuinkkal, nehogy a szép bőrülést összekoszoljuk.
- A legelképesztőbb élményem pedig az volt, amikor hármunkat vettek föl két gitárral, két macskával és két dobermannal. Ha bátor az ember, semmi sem lehetetlen!
Éjszaka veszélyes az utakon
Mészáros Krisztinaa stoppolás hangulatát, életérzését szereti a legjobban, amellett persze, hogy ő is boldogan spórolja meg az útiköltséget. Fontosnak tartja, hogy néhány szabályt betartsanak a stopposok, és jól szervezzék meg az útjukat, mielőtt elindulnak.
− Öt-hat éve stoppolok rendszeresen. Kistarcsán lakom, és sokszor nem tudtam Pestről hazamenni, először ezért próbáltam ki a módszert – mesélte. – Aztán Európa számos országába eljutottam így. Általában barátokkal megyek, de előtte gondosan felkészülünk az utazásra. Az a legfontosabb, hogy legyen pontos útvonal, és amennyire lehet, osszuk be az időnket, mikor, hova szeretnénk megérkezni, és ott gondoskodjunk szállásról. Korán kell elindulni, hogy sötétedésre megérkezzünk. Az is lényeges, hogy tudjuk, az adott városon belül melyik úthoz vagy benzinkúthoz érdemes állni. Sokszor az autósok jóindulatból teljesen más helyen teszik ki a stoppost, mint ahogy az neki jó lenne, érdemes ragaszkodni az eredeti tervhez. Az autósok rendesek, de néha értetlenek: Ljubljanában előfordult, hogy egy vezető pénzt akart nekünk adni vonatra. A stoppolás egy életérzés: a kaland, a szabadság érzése. Jobban megismerhetjük a világot, a különféle országokat és embereket így, mintha hagyományos módon utaznánk.
Feleannyiért közlekedhetünk
Akik nem szívesen bízzák magukat teljesen a véletlenre, inkább a közösségi személyfuvarozást választják. Ilyenkor nemcsak az utas spórol, hanem az autós is.
– Év közben általában az ingázó egyetemisták vagy munkavállalók közlekednek útitárs-fuvarozással országon belül – tájékoztatott Gyürüs Máté, az oszkar.com, hazánk legnagyobb ingyenes közösségi útitársoldalának tulajdonosa.
– Ezzel a lehetőséggel átlagosan fele annyiért közlekedhetünk, mint a menetrend szerinti járatokkal. Az autósok pedig, akik útitársat visznek, megkapják benzinköltségük egy részét az utastól, így mindenki jól jár. A tömegközlekedésnél kényelmesebben utazhatunk így, ráadásul az esetek legalább 70 százalékában háztól házig viszik az utast. Nyáron a különféle fesztiválokra jutnak el sokan telekocsival, de egyre többen választanak külföldi úti célt is családi nyaralásukhoz.
Fontos a bizalom
Kiss Anna18 éves kora körül stoppolt először. Barátaival a Balatonra vagy Bécsbe járt így. Azóta egész Európát bejárta. Leghosszabb útja Lisszabontól Portóig tartott, de Skóciát és Angliát is stoppal járta be.
– Mindenkit bátorítok, hogy stoppoljon nyugodtan – mondta a Borsnak. – Rossz tapasztalataim nem voltak még, pedig legalább ötvenszer stoppoltam eddig. Hacsak nem az, hogy télen hat óra várakozás után sem vettek fel, amikor Budapestről Krakkóba indultam. Érdekes embereket lehet megismerni, nem vagyunk időhöz kötve, és ingyen van. Az az autós, akivel Lisszabonba érkeztünk, még meg is mutatta nekünk a várost, sőt ebédre is meghívott. Felajánlotta, hogy egy héttel később visszavisz minket Portóba, de végül tovább maradtunk. Általában ketten-hárman stoppolunk, de egyedül sem félek. Én megbízom az autósban, ő meg bennem.
Van, akinél kényszer az úr
Édes Álmosaz agglomerációban lakik, és sokszor már nem volt busz, amivel hazamenjen. Ezért kapott rá a stoppolásra. Szerinte az a legjobb benne, hogy érdekes embereket lehet megismerni.
– Külföldre még nem mentem stoppal, de itthon rendszeresen így közlekedem. Az időt azonban nem lehet pontosan kiszámítani: valamikor azonnal felvesznek, máskor egy órát is várni kell. A legviccesebb esetem az volt, amikor egy autós megkérdezte, miért stoppolok, és azt feleltem neki, hogy azért, mert nem szeretem az ellenőröket. Erre elővette a jelvényét, hogy ő kalauz a MÁV-nál. Női vezetők ritkábban állnak meg – osztotta meg tapasztalatait Álmos.
Kockáztat az autós is
Aki stoppol, annak érdemes úgy öltözködnie és kinéznie, hogy szimpátiát keltsen az autósokban, akik nagyon is megnézik, kit vesznek fel. Bár statisztikák nem igazolják, hogy a stoppos veszélyes lenne, sok autós attól tart, hogy egy kiszámíthatatlan drogos vagy késes rabló ül be az autójába. Gyakran könnyebben megáll a vezető, ha eleve nem egymaga ül a kocsiban. Emellett még egy kockázatot rejt a stoppos: a vezető kártérítési és büntetőjogi felelősséggel tartozik azért, akit szállít, vagyis egy esetleges baleset súlyosabb következményekkel járhat.
