Felszáll az igazi Orion!

A szakemberek és az űrhajózás szerelmesei régen várták már ezt az eseményt: a Kennedy űrközpont ötvenedik születésnapjára rendezett ünnepség utolsó eseményeként a floridai űrkutatási bázison a NASA bemutatta az Orion űrhajó prototípusát.

A hatvanas évek híres televíziós sorozata tehát valósággá válik: „Felszáll az Orion”, ám azt, hogy a filmzene szövegéhez hűen McLane lesz-e benne a parancsnok, ma még nem tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy a most bemutatott Orion testvérei fogják majd a NASA űrhajósait a 2025-re tervezett aszteroidaexpedícióra szállítani, itt a cél a leszállás egy aszteroidán, ami ugyancsak történelmi jelentőségű „kaland” lesz. Ezt követően pedig irány a Mars, mégpedig űrhajósokkal.

Jelenleg az optimisták 2030-ra teszik ennek idejét, de a pesszimista forgatókönyvben is így fogalmaznak: „a harmincas években embert viszünk a Marsra”.
A biztonság az elsődleges, és éppen ehhez kapcsolódik a nyolctonnás űrkabin legszenzációsabb újdonsága. Az űrhajózás legszörnyűbb pillanatainak egyike volt, amikor 1986-ban, a fellövés utáni másodpercekben a Challenger űrhajót robbanás vetette szét, és valamennyi asztronauta odaveszett. A hasonló veszély minden űrutazáskor fenyeget, ám a legfontosabbat, az emberi életet talán megmentheti az az újítás, amelyet éppen az Orionnál fognak bevetni.

Fellövés utáni katasztrófa esetén egy speciális rakétarendszer leválasztja a legénységet védő kabint, amelyet annak saját hajtóművei 3,5 másodperc alatt csaknem ezer kilométeres óránkénti sebességre gyorsítanak fel. Igaz, ilyen esetben már-már elviselhetetlen gyorsulást kell elszenvedniük az űrhajósoknak, ám ez lehet az egyetlen esélyük a megmenekülésre. Amikor a robbanástól biztonságos távolságra kerül a kapszula, akkor több fokozatban kisebb és nagyobb fékezőernyők nyílnak ki, majd a földfelszínhez közeledve leválik a kabin alja, és felfúvódnak a minél biztonságosabb landolást elősegítő légpárnák.

Mindez nem olcsó mulatság, az Orion-program teljes fejlesztésére a NASA hivatalos adatai szerint eddig 5 milliárd dollárt (1200 milliárd forint) fordítottak, a 2014-ben kezdődő pilóta nélküli tesztek pedig 370 millió dolláros költséget jelentenek majd. A néhány évvel ezelőtti apátiához képest – amikor is az amerikai űrtervek megfenekleni látszottak – immár ismét optimistán, jelentős költségvetési támogatottsággal vághat neki a 3. évezred kihívásainak a NASA. Ennek első jelentős állomásaként tíz éven belül ismét felcsendülhet az ismert dal: „Felszáll az Orion!”