Naponta olvasni hanyag nővérekről, hibázó orvosokról, pedig a hírek szólhatnának éppen a betegek rémtetteiről is. Orvosokat, nővéreket kértünk: meséljenek olyan esetekről, amelyekről a betegek és hozzátartozóik mélyen hallgatnak.
Vigyázz, lopják a vécédeszkát!
Országszerte ismert gond: a kórházi felszerelések jó része kámforrá válik, mert a betegek előszeretettel töltik fel onnan otthoni készletüket. A magyarok leleményessége e téren is határtalan.
– A higanyosról már évekkel ezelőtt áttértünk a digitális fülhőmérőre, és nem csak azért, mert gyorsabb. Sok beteg „véletlenül eltörte” azt, csak éppen nem tudta visszaadni a darabjait – mondja Kati, egy budapesti kórház ápolónője.
– Talán három éve történt, hogy az egyik betegünk hozzátartozója a metróaluljáróban, pár száz forintért árulta az állítólag eltört hőmérőket. Zavarba jött, amikor felismert.
Olvasóink el sem tudják képzelni, mi mindent tulajdonítanak el a betegek és társtettes hozzátartozóik. Kinga nővér, aki egy fővárosi kórház traumatológiáján dolgozik, szívesen beszél az általa ezerszer látott trükkökről.
– Sokszor akkor is kérnek fájdalomcsillapítót, hasfogót, hashajtót, ha nincs szükségük rá. Összegyűjtik és hazaviszik a tablettákat – mondja a nővérke.
– A legnagyobb sláger azonban a jégzselé. Napi rendszerességgel tűnik el egy-egy darab.
A potyázásra vágyó betegek persze felhúzzák magukat, ha legközelebb nekik sem jut abból, amit előzőleg ők loptak el.
– Bespájzolják a reggelire és vacsorára kapott ételt, sőt a maradékot összegyűjtik és hazaküldik a kisállatoknak. A bevállalósabbak a kórtermeken is végigmennek és elkunyizzák betegtársaik kajáját – nevet Juli, egy megyeszékhelyi kórház dolgozója.
Károly szerelőként dolgozik egy fővárosi kórházban, de ő inkább mindenesnek hívatja magát. Lapunk munkatársának igazán megdöbbentő dolgokat mondott el enyveskezű embertársainkról.
– A betegek meglovasítják a zuhanyrózsákat, a csaptelepeket, de füleltem már le hozzátartozót, amikor a vécémagasítót próbálta elvinni.
Biztos jó érzés, amikor otthon ráül az ingyen szerzett, bár baktériumoktól hemzsegő deszkájára. Két hete egy idős úr tuszkolta a leszerelt vécéülőkét egy nagyobb méretű szatyorba. Amikor rajtakaptam, zavarba jött és azt mondta, negyven éve fizeti a tb-t, a kórház majd vesz másikat.
A közel harminc éve gyógytornászként dolgozó Marcsi elmondta, hogy a betegek nem szívesen válnak meg a kórházi használatra kapott mankóktól, járókeretektől, egyéb segédeszközöktől.
Gyakorta csomagolják el véletlenül azokat, de a hazamenetel napján a zárójelentéssel együtt még az ágyuk és autójuk közötti távolság leküzdésére adott tolókocsi is a családi járgány csomagtartójában köt ki. Amíg ők ezzel súlyos ezreket spórolnak, addig betegtársaik életét megnehezítik, a kórháznak pedig pluszkiadást okoznak.
Báli smink és szexi bugyi a vizitre
A műtétes osztályokon külön felhívják a betegek figyelmét, hogy kerüljék a sminket, a lakkok és az ékszerek használatát.
– Vérig sértődnek, amikor megkérjük őket, hogy legalább a műtét idejére szabaduljanak meg a csingilingiktől – mondta Mariann nővér, aki sebészeti osztályon dolgozik.
– Gyakran látom, hogy szőrtelenítve, báli sminkben, parfümfelhőben, szexi hálóruhában epedve várják doktoruk látogatását a kórteremben. És ez leginkább a középkorú és idősebb hölgyekre jellemző.
Kovács doktor, aki rezidensként dolgozik egy vidéki kórház sebészeti osztályán bevallotta, hogy valóban kap félre nem érthető jelzéseket a pácienseitől.
– Előfordulnak ilyen esetek. Az orvos és beteg kapcsolat nagyon felelősségteljes és intim. A nők sokszor úgy érzik, ha nem az esendő, beteg nőt látjuk bennük, nagyobb biztonságban vannak. Ez pszichológiai probléma. Kórházi környezetben olyat is megtesznek az emberek, amit a civil életben nem – véli a jóképű doki.
Míg a „kirakom, amim van” típusú betegek csak célozgatnak, a bátrabbak határozottan orvosuk tudomására is hozzák vonzalmukat.
– Nemegyszer előfordult, hogy fehérnemű nélkül, széles lábterpeszben várt a beteg egy kötözésre. Megszokott, hogy próbálnak hozzám érni, simogatni – sorolja dr. Balla.
– Telefonszámot is gyakran kapok, és bizony nem ritka, hogy a gyógyulási idő elhúzódik. Még panaszosnak érzi magát vagy épp új problémája akad. Ha pedig minden kötél szakad, mindig van egy családtag vagy ismerős, akit szívesen beajánl hozzám.
A szerelmes SMS-eket már nem is említem. Az egyik legkínosabb eset az volt, amikor a hölgy a műtétjét követően az utasításomnak megfelelően sokat ivott, de visszatartotta a vizeletét, csak hogy katétert kaphasson. Azt hitte, én katéterezem meg, de a nővérke csinálta. Látni kellett volna az arcát!
Mielőtt azt gondolnák, hogy a flört csak a nők privilégiuma, eláruljuk, hogy a férfi betegek is előszeretettel legeltetik szemüket a csinos nővérkéken. Bókokkal, édességekkel hívják fel magukra a figyelmet, miközben hiányos öltözetben tárják mindenki elé testüket. Éjszakára pedig büszkén szabadulnak meg alsónadrágjuktól, semmit nem bízva a képzeletre.
Felgyújtották a kórtermet
A népbetegségnek számító alkoholizmus okozta elvonási tünetek, s az ezekbôl fakadó problémák megoldása is mindennapos feladat a gyógyítóknak. A gyümölcslésdobozba rejtett bortól a svédcseppesüvegcsében illatozó, avagy víznek álcázott pálinkán át sok mindenre bukkanhatunk az éjjeliszekrényekben. A cigaretta utáni olthatatlan vágy pedig még balesetet is okozhat.
– A dohányzási tilalom óta a betegek is leleményesebbek lettek. Bezárkóznak a mosdóba, ahonnan nemcsak a kiáramló füst jelzi, hogy rágyújtottak, hanem a szag és az azt leplezni hivatott ipari mennyiségű spray is – osztotta meg velünk tapasztalatait Réka nővér. – Volt már dolgom meggyulladt ágyneművel, csikktől eldugult lefolyóval és bekapcsolt füstjelzővel is.
Szeretőnek falazott a fiatal nővérke
Az egészségügyisek szerint a magyarok jó része összetéveszti a kórházat a hotellel – talán az intézményt jelölő H betű miatt. Több nővér is panaszkodott arra, hogy a betegek felháborodottan veszik tudomásul, ha nincs a kórtermükben televízió, ha nem kapnak evőeszközt és hálóruhát, mondván, ez nekik jár.
A látogatási időt előszeretettel hagyják figyelmen kívül, és megsértődnek, ha egy-egy beavatkozás során kiküldik a hozzátartozójukat a kórteremből.
– Nagyon sok mindent láttam már. Az első munkanapomon például rányitottam a mosdóban egy szeretkező párra. A fiú a lehajtott tetejű vécén ült, gipszes lába a mosdókagylón pihent, a barátnője pedig „dolgozott” rajta, de láttam már a beteg mellé bújt kedvest is.
A kórterem tele volt, de a tehetetlen idősek nem tudtak rájuk szólni. Múltkor egy csalfa férj bukott le, a felesége és a szeretője találkozott az ágyánál.
Lett nagy patália, a nôk kis híján összeverekedtek. Ez nem egyedi, de a közreműködésünkkel általában sikerül elkerülni a kényes szituációkat – árulta el Róbert, vezető ápoló.
Igénytelen népség
Anna, egy budapesti kórház nővérkéje megdöbbentő dolgokat árult el a higiéniával hadilábon álló embertársainkról.
– Szinte naponta fordul elő, hogy az éjszakára pohárba áztatott műfogsorukról reggel leisszák a vizet. Az sem ritka, hogy víz helyett inkább törlőkendővel mosakszanak, hogy elfelejtenek kezet mosni vécézés után, vagy szakadt harisnyában, piszkos ruhában, büdösen, de sminkben érkeznek a kórházba.
A körömlakkal eltakart gombás körmökről és azonosíthatatlan foltokkal bíró fehérneműről már ne is beszéljünk – panaszolja.
Egy szó mint száz, a betegek is megérik a pénzüket, miközben az egészségügyben dolgozókról csak egy-egy látványos gyógyulás vagy műhibaper okán hallunk.
Pedig az ő mindennapjaik is számos nehézséggel tarkítottak, főleg, ha nem csupán az ápolásra, hanem például a szarka tulajdonságú betegekre is figyelniük kell.
