Jobb híján a Marcal folyó fölött húzódó vascsőbe költözött be egy kuvik, pontosan Vas és Veszprém megye határára. Neki szerencse, ami másnak gond: kilyukadt a cső, a keletkezett résen pedig épp befér a kis bagoly.
A Marcal felett rozsdásodó, kilyukadt csővezetéken üldögélve pillantottunk meg egy kuvikot. Pont Vas és Veszprém határán, a csőben rakott fészket, ott, ahol talált egy éppen akkora lyukat, amin ki-be járhatott. Kisvártatva felszállt, és a közelben lévő nagy nyárfa hűs lombkoronájába repült. Amíg én fényképeztem, párom a Marcal mentén állva kézi távcsővel figyelte madarunkat: a kuvik pihent, tollászkodott, szemmel tartva fészkelő helyén a fiókáit.
A kuvik költőállománya napjainkra nagyon megfogyatkozott, mert eltűntek azok a hodályok, istállók, ahol állatokat tartanak. Hiába áll a költőhely, ha nincs állattartás, akkor nincs rágcsáló és rovar sem. Sőt fogyatkoznak azok a csonkolt fűzek, nagy odvas fák is, amelyben korábban szép számmal költött a madarunk. Az, hogy a kuvik csőlakó lett, szintén arra enged következtetni, hogy szűkülnek költési lehetőségei.
