Egész életében súlyosan beteg kisfiáért harcolt Csomor Zsuzsa, az asszonyt azonban egy hónap alatt elvitte a rák. A nő utolsó heteiben csak azért könyörgött: ne adják intézetbe Petikét.
Egy hónappal a halála után is kint áll Csomor Zsuzsa arcképe abban a szobában, ahol végül elragadta őt a halál. Az asszonyról és fiáról már írt lapunk: a kis Poczik Petike súlyos oxigénhiánnyal született, az orvosok is lemondtak róla.
Azt állították: sosem fog érzelmeket kifejezni, beszélni vagy mozogni. Egyedül anyja hitt benne, évek kitartó munkájával fejlesztette fiát. Peti ma már jár és nevet, szavakat mond.
Fejlődése előtt az orvosok is döbbenten állnak, csodát emlegetve. Most azonban tragédia árnyékolta be a sikereket: Zsuzsa május közepén megtudta, hogy a rák egy rendkívül kegyetlen típusa támadta meg.
– Ezt a fajtát általában csak akkor lehet észrevenni, amikor már nincs visszaút. Amikor megkapta az eredményét, csak annyit mondott: itt a vége – mesélte az asszony férje, Poczik László.
– A család összetört, de Zsuzsa mindenkiben tartotta a lelket: ő vigasztalt minket. Tudta, már nincs sok ideje hátra, de nem búslakodott, nem sajnáltatta magát, hanem jegyzeteket készített Petike neveléséről.
A fájdalomtól sokszor nem is látott, de még akkor is csak írta a tudnivalókat – mondta szomorúan László. Az asszonyt otthonában érte a halál.
Petike az utolsó napokban nem akart közel menni az anyjához. Egy nap azonban szokatlanul nyugodt volt, egész nap az anyjába kapaszkodott. Később tudtuk meg, ekkor búcsúzott el tőle.
Amikor meghalt, a fiú éppen a fejlesztő iskolában volt. A nevelője elmondta, Peti egész nap őrjöngött. Tudta, érezte hogy Zsuzsa meghalt.
Az édesanya halála előtt még szívhez szóló búcsúlevelet, s egy füzetnyi Petikéről szóló információt adott át a családnak. Búcsúlevelében megköszönte az életnek, hogy ilyen csodálatos fiút nevelhetett, mint Peti. Egy kérése volt csak: ne adják intézetbe fiát!
– Meg sem fordult a fejemben, hogy intézetbe adom. Csinálom tovább, amit Zsuzsa elkezdett. Azonban Peti egész napos figyelmet igényel.
Szeptembertől a fejlesztő iskola is fizetős, nem tudom még, hogy oldom meg, ahogyan azt sem, miként egyeztessem össze a nevelést és a munkámat. De megoldom. Mert sosem hagynám magára a fiam – ingatta a fejét az apa, László.
