Egy évtizede orvoshoz jár, kezelések, fájdalom és mérhetetlen elkeseredés tölti ki a Debrecenben élő Mészáros Ágnes mindennapjait. Korábban ő sem támogatta az eutanáziát, mostanra azonban minden vágya, hogy emberhez méltó módon szabadulhasson meg a földi siralomvölgyből.
Tizedik emeleti lakásának erkélyéről nehéz gondolatokat forgatva fejében bámul a mélységbe Ági néni. – Néha itt időzöm, máskor a gyógyszeres szekrény előtt állok meg, és azon töprengek, hogy talán eljött az idő, magam vetek véget a szenvedéseimnek – mondja a nagybeteg matróna, aztán lemondóan legyint, és inkább visszafekszik az ágyára. – Nem értem, hogy a törvénykezés miért hozza ilyen méltatlan helyzetbe a beteg embereket. Miért nem hagyják, hogy kilátástalan, fájdalmas harc helyett szépen, csendben vehessünk búcsút az élettől?
Kínok és magány
Ági néni csak magára számíthat, a nővére nem tud elegendő időt szentelni neki, őt lekötik a beteg unokája körüli tennivalók. S mivel Ági néni még a hetvenes években mindössze egyetlen esztendeig élt házasságban, így egy erős férfi támogatását sem tudhatja magáénak. Gyermekei sem születtek.
– Nem érdemes hadakozni a sors ellen. Rám ezt osztotta a teremtő – elmélkedik az asszony. – Több mint tíz éve derült ki, hogy beteg a vesém, kilenc éve járok művesekezelésre. Állandó vérszegénységgel küszködök, a mellékpajzsmirigy túltengése következtében meghíztam, tönkremennek az ízületeim, hamarosan tolószékbe kényszerülök. Többször volt mélyvénás trombózisom, gyomorvérzésem, számomra ez már nem élet. Boldog lennék, ha Svájchoz hasonlóan Magyarországon is engedélyeznék a kegyes halált.
Lelketlen megoldás?
Hazánkban az orvosi szakma teljesen elutasító az eutanáziával kapcsolatban. – Magyarországon ezt a törvény tiltja, és mi, orvosok betartjuk a törvényeket. Egyébként a törvénytől függetlenül is egyetértünk az eutanázia tiltásával – mondta a Borsnak dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
Dr. Hegedűs Katalin, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület vezetőségi tagja, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet oktatási igazgatóhelyettese is hangsúlyozta: az orvos az élet megmentésére esküszik fel.
– Az eutanáziát olcsó és lelketlen megoldásnak tartom. A betegnek eutanáziával kapcsolatos gondolatai akkor merülnek fel, amikor nagyon szenved. Ezek nemcsak a betegségből eredő elviselhetetlen fájdalmak lehetnek, hanem például felfekvésből eredő sebesedés vagy állandó hányás, amik rombolják az életkedvet. Ezek ellen nagyon hatásos gyógyszerek léteznek, a tüneteket szakszerűen és jelentősen lehet csökkenteni. Gyakori probléma, hogy az orvosok nem ismerik ezeket, megoldás lehet a továbbképzés. Meggyőződésem és tapasztalatom is, hogy akik ilyen kezelést kapnak, azok a betegek nem akarják az eutanáziát – állítja a szakember.
Három „úttörő”
Európában csak három országban engedélyezett az eutanázia: Hollandiában, Belgiumban és Svájcban. Az utóbbiban orvos jelenlétében a beteg maga veszi be a gyógyszert. Hollandiában közvetlenül az orvos segíti halálba a beteget, de ezért a doktor büntetőjogilag nem vonható felelősségre.
