Verne Gyula nemcsak a számítógépeket és a vízalatti várost álmodta meg, hanem a holdutazást és a mobiltelefont is. Az utóbbinak nem jósolt vidám jövőt, úgy gondolta: katasztrófát okoz.
Jó példa Verne zsenialitására az Utazás a Holdba című regény műszaki fantasztikuma. A történet szerint a baltimore-i tüzérklub elnöke kitalálja, hogy ágyúlövedéket kellene fellőni a Hold felszínére. A vállalkozásból egy véletlen esemény folytán emberekkel végrehajtott, nagyszabású holdutazás válik, mely igen sok izgalmas kalandja mellett módot adott Vernének, hogy kora már jelentősnek mondható csillagászati ismereteinek jó részét könnyen érthető formában átadhassa az olvasóknak. A fantázia és a tudományos valóság mesteri keveréke a könyv, mely még a huszadik század ötvenes éveiben ágyúval folytatott magaslégköri kutatásai számára is tudott hasznos ötleteket adni.
Irány a Hold!
Érdekes az is, hogy az Utazás a Holdba regényében az indítás helyszínéül a floridai Tampa szolgál, ez ugyanis mindössze 130 mérföldre van Cape Canaveraltól, amely a NASA indítóállomása is, s többek között az Apollo-programnak (holdutazás!) is otthont adott. Más műveiben megjósolja a helikoptert, a tengeralattjárót, a kivetítőt, a zenedobozt és egyéb, később valóban feltalált eszközt. Ugyancsak megjósolta a víz alatti hőforrások létét, amelyeket csak évekkel később fedeztek fel.
A zseni már 1865-ben megemlítette a napenergia által meghajtott űrhajók ötletét. A modern ember a napvitorla nevet adta ezeknek az eszközöknek, a NASA pedig jelenleg is használja is őket. Varázslatos jóstehetségnek tűnhet a pontosság, amivel a francia író leírta a napvitorlát, de egy történész szerint „nincs semmi varázslatos abban, ahogy Verne előre látta ezeket a találmányokat. Egyszerűen csak figyelt a körülötte levő világra”.
Óvott a mobiltól
Ám Verne a számítástechnika csodáit is megálmodta – másfél évszázada. Irodalomtudósok a francia író egy 1874-ben készült 33 oldalas kéziratában a mai mobil- és okostelefonokhoz hasonlító készülék leírására bukkantak. Egy úgynevezett kamera-telefon – Le Telephone-Photographique – működési elvéről értekezik: olyan hordozható kütyü ötletét ismerteti, amellyel fényképeket lehet készíteni, mutogatni, illetve rövid üzenetek továbbítására képes.
A kamera-telefonhoz természetesen egy történetet is kitalált, amely a XXI. századi Párizsban játszódik. Főszereplője egy zseniális tudós-feltaláló, a kamera-telefon kiagyalója. Ám Verne, akárcsak a napjainkhoz hasonló pesszimisták, nem jósol sok jót a mobilkornak. A novellában a találmány ugyanis eluralkodik az embereken, betör a közélet és a magánélet minden szegletébe, lebomlanak a társadalom megszokott szabályai, és végül egész Európát a katasztrófa szélére sodorja. Még 1889-ben írt cikkében Verne felvázolta egy, a napilapok alternatívájaként szolgáló híradási forma ötletét. Nyomtatott betűk használata helyett a hírlapok minden reggel felolvassák a híreket az előfizetőknek.
1920 volt az év, mikor az első híradó adásba került, tehát Verne harminc évvel előzte meg korát. Egy 2005-ben játszódó sztorijában Verne észak- és dél-koreai karakterei egy „fonotelefon” nevű szerkezettel kommunikálnak egymással. Ez az irodalom történetének legelső utalása videotelefonáláshoz hasonló technológiára. De megjósolt Verne lehangolóbb csodákat is: például a sokkoló képzeletbeli elődjét, melyet erős elektromos löketet leadó pisztolyként írt le. A szerkezetben a golyók apró üvegtokok, amikben az elektromosság összegyűlik.
