Csokornyakkendő, puhakalap, szivar, ravasz mosoly, magasra emelt kar, két ujj fölfelé mutat. Az ismert kép Winston Churchillről. Ám ez csak a külső. A legendás politikus is esendő ember volt – derül ki a róla szóló új könyvből.
Bár a méltán népszerű és eddig leghíresebb angol miniszterelnök olyan korban élt, amikor még nem ismerték a politikai marketing fogalmát, s nem költöttek milliókat a PR-kampányokra, egyértelmű, hogy Winston Churchill az imázsát tudatosan építette fel, azaz alaposan átgondolta, mit hogyan csináljon. Odafigyelt a szimbólumokra, sőt soha nem titkolta, hogy hajlamos a könnyelmű, már-már léha, élvezetekben gazdag életre.
Noha több száz könyvet írtak róla, a huszadik század talán legnagyobb brit politikusának az életstílusával meglepően keveset és kevesen foglalkoztak. E tekintetben a legtovább a legújabb könyv szerzője, a megrögzött Churchill-kutató, Barry Singer jutott. A Churchill Style: The Art of Being Winston Churchill (szabad fordításban: Churchill stílusa, a churchillizmus diszkrét bája) című kötet a közelmúltban jelent meg, s viszik, mint a cukrot. A könyv az ismeretlen Churchillt mutatja meg, és kifejezetten a politikus extravagáns életvitelére fókuszál.
Mániás depresszió
Pikáns dolgok derülnek ki Singer munkájából: a miniszterelnök a világháború legvéresebb napjaiban is ragaszkodott rózsaszínű alsóneműjéhez, amit a felesége szerzett be számára. A híres beszédeit a kormányfő anyaszült meztelenül gyakorolta. Emiatt ilyenkor senki nem léphetett be a könyvtárba, ahol alkotott, ám egy alkalommal egy új alkalmazott – az előző nap szolgálatba álló szobalány – rányitotta az ajtót. Meglátta, s vérvörös fejjel, sikítva rohant ki a folyosóra. Churchill annyira dühös lett, hogy a szerencsétlent azonnal kirúgatta. A lány később bosszút állt, s egy újságírónak elmondta, látott már egyet s mást az életben, de a sirénél nagyobbat még soha.
Állítólag erről újságcikk is készült, csakhogy a negyvenes évek Angliájában az újságok egyrészt nem a mai Sun stílusában íródtak, másrészt pedig a politikusnak – pláne pedig a miniszterelnöknek – a becsületére akkor még adtak. Így az írás soha nem jelent meg. Churchill élete jelentős részében mániás depresszióval küzdött, amit a „fekete kutyájának” nevezett, következésképpen rettenetesen félt attól, hogy öngyilkos lesz. Emeleti hálószobájából például azért nem nyílt erkély, mert a beteges rossz hangulat általában éjjel uralkodott el rajta, s attól tartott, hogy ha rátör a roham, a mélybe veti magát.
Megőrült a rózsákért
A magát Churchill-fanatikusnak valló szerző New York-i könyvesboltjában csak és kizárólag a legendás hírű angol miniszterelnökről szóló kiadványokat lehet megvásárolni. A politikai kérdésekben szinte mindent megírtak már róla, Singer ezért az elmúlt tíz évben csakis a magánéletének részleteiről kutakodott, hiszen az otthona volt Churchill számára a menedék a legnehezebb, vérzivataros idők közepette.
„Őszintén szólva a párommal nagyon szerényen élünk, de eszünkbe nem jut lemondani a kényelmes élethez fontos apróságokról – forró fürdő, hideg pezsgő, újborsó és régi konyak nélkül nem megy” – írta még fiatalon, az I. világháború napjaiban. Sosem volt titok, hogy Winston Churchill imádta a whiskyt, a szivarokat és a nagy értékű műkincseket. Singer eddig sehol nem publikált képekkel gazdagon illusztrált könyve azonban meglepő titkokról is lerántja a leplet. Kiderül például, hogy idős korában Sir Winston megőrült a pillangókért, a rózsákért, a csipkés női kombinékért, a cipzáras szoknyákért, s ragaszkodott a finom tapintású, rózsaszín alsóneműhöz, mivel – úgymond – érzékeny bőre volt.
– Élete és pályafutása során Churchillnek állandóan nehézségekkel és – bármily meglepő – sikertelenségekkel kellett szembesülnie, az otthonának nyugalma emiatt felettébb fontos volt neki. Ha bármilyen csalódás érte, ami az önbizalmát is kikezdte, elvonult a „szigetére”, s talált magának valamilyen elfoglaltságot, ami szellemileg megfiatalította – mondja Singer. A szerző azt is elárulta: könyvének eredetileg azt a címet akarta adni, hogy Churchill: Hogy lehet erőn felül élni? Tudniillik arisztokrata származása ellenére – Marlborough hercege volt az unokatestvére – a politikusnak sosem volt sok pénze. Mi több, állandóan anyagi gondokkal küszködött.
További részletek a Vasárnapi Borsban!
