Churchill meztelenül gyakorolta a beszédeit

Winston Churchill
PUBLIKÁLÁS: 2012. május 06. 09:00
Csokornyakkendő, puhakalap, szivar, ravasz mosoly, magasra emelt kar, két ujj fölfelé mutat. Az ismert kép Winston Churchillről. Ám ez csak a külső. A legendás politikus is esendő ember volt – derül ki a róla szóló új könyvből.
M. G.

 

Bár a méltán népszerű és eddig leghíresebb angol miniszterelnök olyan korban élt, amikor még nem ismerték a politikai marketing fogalmát, s nem költöttek milliókat a PR-kampányokra, egyértelmű, hogy Winston Churchill az imázsát tudatosan építette fel, azaz alaposan átgondolta, mit hogyan csináljon. Odafigyelt a szimbólumokra, sőt soha nem titkolta, hogy hajlamos a könnyelmű, már-már léha, élvezetekben gazdag életre.

Noha több száz könyvet írtak róla, a huszadik század talán legnagyobb brit politikusának az életstílusával meglepően keveset és kevesen foglalkoztak. E tekintetben a legtovább a legújabb könyv szerzője, a megrögzött Churchill-kutató, Barry Singer jutott. A Churchill Style: The Art of Being Winston Churchill (szabad fordításban: Churchill stílusa, a churchillizmus diszkrét bája) című kötet a közelmúltban jelent meg, s viszik, mint a cukrot. A könyv az ismeretlen Churchillt mutatja meg, és kifejezetten a politikus extravagáns életvitelére fókuszál.

Mániás depresszió

Pikáns dolgok derülnek ki Singer munkájából: a miniszterelnök a világháború legvéresebb napjaiban is ragaszkodott rózsaszínű alsóneműjéhez, amit a felesége szerzett be számára. A híres beszédeit a kormányfő anyaszült meztelenül gyakorolta. Emiatt ilyenkor senki nem léphetett be a könyvtárba, ahol alkotott, ám egy alkalommal egy új alkalmazott – az előző nap szolgálatba álló szobalány – rányitotta az ajtót. Meglátta, s vérvörös fejjel, sikítva rohant ki a folyosóra. Churchill annyira dühös lett, hogy a szerencsétlent azonnal kirúgatta. A lány később bosszút állt, s egy újságírónak elmondta, látott már egyet s mást az életben, de a sirénél nagyobbat még soha.

Állítólag erről újságcikk is készült, csakhogy a negyvenes évek Angliájában az újságok egyrészt nem a mai Sun stílusában íródtak, másrészt pedig a politikusnak – pláne pedig a miniszterelnöknek – a becsületére akkor még adtak. Így az írás soha nem jelent meg. Churchill élete jelentős részében mániás depresszióval küzdött, amit a „fekete kutyájának” nevezett, következésképpen rettenetesen félt attól, hogy öngyilkos lesz. Emeleti hálószobájából például azért nem nyílt erkély, mert a beteges rossz hangulat általában éjjel uralkodott el rajta, s attól tartott, hogy ha rátör a roham, a mélybe veti magát.

Megőrült a rózsákért

A magát Churchill-fanatikusnak valló szerző New York-i könyvesboltjában csak és kizárólag a legendás hírű angol miniszterelnökről szóló kiadványokat lehet megvásárolni. A politikai kérdésekben szinte mindent megírtak már róla, Singer ezért az elmúlt tíz évben csakis a magánéletének részleteiről kutakodott, hiszen az otthona volt Churchill számára a menedék a legnehezebb, vérzivataros idők közepette. 

„Őszintén szólva a párommal nagyon szerényen élünk, de eszünkbe nem jut lemondani a kényelmes élethez fontos apróságokról – forró fürdő, hideg pezsgő, újborsó és régi konyak nélkül nem megy” – írta még fiatalon, az I. világháború napjaiban. Sosem volt titok, hogy Winston Churchill imádta a whiskyt, a szivarokat és a nagy értékű műkincseket. Singer eddig sehol nem publikált képekkel gazdagon illusztrált könyve azonban meglepő titkokról is lerántja a leplet. Kiderül például, hogy idős korában Sir Winston megőrült a pillangókért, a rózsákért, a csipkés női kombinékért, a cipzáras szoknyákért, s ragaszkodott a finom tapintású, rózsaszín alsóneműhöz, mivel – úgymond – érzékeny bőre volt. 

– Élete és pályafutása során Churchillnek állandóan nehézségekkel és – bármily meglepő – sikertelenségekkel kellett szembesülnie, az otthonának nyugalma emiatt felettébb fontos volt neki. Ha bármilyen csalódás érte, ami az önbizalmát is kikezdte, elvonult a „szigetére”, s talált magának valamilyen elfoglaltságot, ami szellemileg megfiatalította – mondja Singer. A szerző azt is elárulta: könyvének eredetileg azt a címet akarta adni, hogy Churchill: Hogy lehet erőn felül élni? Tudniillik arisztokrata származása ellenére – Marlborough hercege volt az unokatestvére – a politikusnak sosem volt sok pénze. Mi több, állandóan anyagi gondokkal küszködött.

További részletek a Vasárnapi Borsban! 

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.