Jobbá tett Bajusz – állítja Bálint András, aki kis híján lefújta pályafutása egyik legmerészebb ötletét. Végül jól döntött, hogy nem változtatott: önálló színházi estje, ahol egy kutya a társa, nagy siker.
Egy kutya produkálja magát a Radnóti Színház próbáján, s bár a darabba nem ugat bele, a teátrum igazgatóját képen nyalja.
– Kutyás írók darabjaiból terveztem estet, s miközben a feleségemmel, egyben a darab rendezőjével, Deák Krisztával beszélgettünk, Rómeó kutyánk többször is közbeszólt. Így jött az ötlet: mi lenne, ha kutyával állnék ki a színpadra – emlékszik Bálint András színművész, aki válogatást tartott a szerepre. Bajusz, a kiváló vérvonalú, ötéves labrador mellett döntött. Bajusz szülei és utódai is vakvezetők.
– Nem tudtuk, mire mondunk igent – veszi át a szót Lakatos Krisztina kiképző, a társszereplő gazdája. – Bajusznak meg kellett tanulnia, hogy egyes estéken nyolcvan percre más lesz a gazdája. Fel kellett készíteni a színpadi füstre, a függönyre, a tapsra, a sokszínű és sokszagú közönségre. Sokat gyakoroltunk. Egy ponton úgy éreztük, nem fog menni, de az egyik, közönség előtt tartott próba hibátlanul sikerült, s úgy döntöttünk, hadd menjen. Bajusz hihetetlen rögtönzésekre képes. Kosztolányi Részeg kutyája alatt, amikor sörnek álcázott húslevest lefetyel például, spontán böfögött.
Bajusz nemcsak Kosztolányi kuvaszát formálja meg a színpadon, de Thomas Mann rövid szőrű vizsláját, Babits foxiját, Radnótiné tacskóját vagy Karinthy pincsijét is.
– Büszke vagyok a kialakult harmóniára, ugyanakkor a jelen lévő bizonytalanság végig élénken tart. Végszavazás helyett végmozdulatokkal dolgozunk – magyarázza a művész. – Megtanultam kevés szóval és sok szívvel, de határozottan utasítani, dicséretet osztani, ezt a tudást pedig igazgatóként, férjként, apaként és gazdiként is kamatoztathatom.
