Szitakötőkkel, poszméhekkel és darazsakkal kedveskedik szerelmének a gyurgyalag. Őt választották 2013-ra az év madarának a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szavazásán.
Megadja a módját a szerelemnek a gyurgyalag. Ilyentájt, májusban udvarol. A hímek szitakötőkkel, poszméhekkel és darazsakkal próbálják levenni a lábáról szívük választottját, de előtte gondosan elkábítják a táplálékot: erőteljes csőrmozdulatokkal egy ághoz verik. Mesteri vadászok, a levegőben cikázva, rárepüléssel kapják el a hártyásszárnyú rovarokat. Ellentétben a közhiedelemmel, a méhészek által kitett kaptárokra nem veszélyesek, ritkán zsákmányolnak háziméheket. Ha szert tettek az ajándékra, finoman rezgetve szárnyukat nyújtják át a tojónak, hogy a kegyeibe férkőzhessenek.
Ha ez megtörtént, akkor valóságos ceremóniával párzanak, rászánják az időt, megadják a módját. Mindezt egy lessátor rejtekében ülve néhány méterről kísérhettem figyelemmel a saját párommal.
Az egyik legnagyobb gondja ennek a színpompás madárnak, hogy egyre kevesebb olyan löszfal van, ahová apró lábaival költőüreget vájhat. Pár évvel ezelőtt sikerült egy felhagyott homokbánya tulajdonosát rávenni arra, hogy munkagépekkel lekotortassa a meredek falat, így biztosítva friss felületet a téli szállásukról hazaérkező gyurgyalagoknak. A tulajdonos azóta nagyon boldog, hogy saját bányafalán láthatja kedvenc madarait.
