A dögkút nem olyan büdös, mint Józsi kedvenc virága

Tóth József évekkel ezelőtt barátaitól kapta ajándékba a ritka pálma gumóját. A ház egyik szobájában öntözgette, gondozta és várta, hogy virágba boruljon. Arra nem számított, hogy kedvenc növénye ilyenkor orrfacsaró szagot áraszt.

– A dögkút nincs olyan büdös, mint ez – nevet József. – Első alkalommal nem tudtuk elképzelni, mi ez a szag. Tűvé tettük a házat, hogy megtaláljuk a bűz forrását. Mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy a virágunk párologtatja ezt.

A gumipálma virágzáskor a rothadó hús szagát árasztja, így vonzza magához az őt beporzó döglegyeket. A környéken lakók eleinte nem nagyon örültek az egzotikus virágnak. Szóvá is tették Tóthéknak az orrfacsaró bűzt. József azonban ragaszkodott kedvencéhez és egy üvegházat épített a növénynek az udvaron. Az egyik szomszéd,

Németh Gábor ma is csak befogott orral tud belépni az építménybe.

– Szép, szép, de baromi büdös – méricskélte undorral a virágot a festő. – Amíg nem tudtam Jóskáék pálmájáról, azt hittem, állattetem rohad náluk. Nagyot nevettem, amikor megtudtam, hogy egy különleges növényről van szó. De, hogy lehet ezt szeretni?