Tabutémának számít a halál

Meg kell élni az elmúlást
A gyászt más és más módon élik meg a különböző kultúrákban. A magyar népi hagyományban azt vallják, a halál beálltakor rögtön ki kell nyitni az ablakot, mert akkor szabad utat engedünk a távozó léleknek. Vannak népek, amelyek siratják a halottakat, hangosan jajveszékelnek, mások viszont tánccal és énekkel búcsúznak tőlük. Egyesek böjtölnek, más kultúrákban éppen lakomáznak egy halálesetet követően. Dél-Amerikában november elején az elhunytakkal való újra találkozást ünneplik zenés, táncos mulatsággal és tequilával. A caiapo indiánok a gyász ideje alatt nem nyírják le a hajukat és a szakállukat. A különböző kultúrákban más és más a felfogás arról, mikor is távozik valójában a lélek, ha a test már halott. Sok helyen hiszik, hogy a halál után is van élet, de más formában. A kereszténység és az iszlám azt hirdeti, hogy a lélek vagy a mennyországba, vagy a pokolra jut, az elhunyt tettei és életvitele alapján. A lélekvándorlásban hívők szerint új testben éled újjá az, aki meghalt. Több kultúra van, amelyben a halottakat ellátják tárgyakkal, mondván: azok segítik őket a haláluk után. A görögök pénzt raknak halottaik szemére, hogy legyen mivel fizetnie Charonnak, a Styx folyó révészének, aki átviszi az alvilágba.