Barátai segítik műlábhoz Erősst

Szendrő Szabolcs: egyszer kerültem életveszélybe

Szendrő Szabolcs az első magyar volt, aki műlábbal mászott hegyet. Harminc év alatt több ezerméteres csúcsot hódított meg, köztük a Himaláját.

– Tizennyolc éve élt protézissel, amikor mászni kezdett. Nehéz volt a kezdés?

– Elmentem egy klubba, és azt mondtam: van egy kis probléma, hiányzik a lábam. Azt felelték: ez nem kis gond, ez A probléma, nem mászhatok. De nem adtam fel: elmentem a Pilisbe egy oktatásra, hogy fogásokat lessek el. Nézelődtem, amikor valaki megkért, biztosítsam. Aztán felért, és azt mondta: te jössz. Utána nem volt megállás: ha megmásztad az elsőt, már azon gondolkodsz, hol egy magasabb. A klubban csak akkor tudták meg, hogy hiányzik a lábam, amikor egy alacsony párkányról rosszul ugrottam, és letört a lábfejem.

– Bírja a protézise?

– Hegyen bírja, csak a városban van vele baj. Az előző eltört, amikor a villamos után futottam. Az OORI igazgatója kért, adjam neki, kiállítaná különlegességként. A mostani protézisem húszéves, modernebbet is szerezhetnék, de megszoktam.

– Került már bajba a magasban?

– Ritkán. Szeretnek a hegyek, de nem annyira, hogy ott tartsanak. Eltörtem egy bordám, nemrég pedig az ép lábam. Életveszélybe egyszer kerültem, amikor a Kedar Dome-ot másztuk a Himalájában.

– Erőss Zsolt azt mondta: eddig ön a példaképe volt, de mostantól a követője is lesz. Mit szól ehhez?

– Sokszor gondolkodtam, mit sugallhat, hogy fél lábbal mászom csúcsokra. Úgy tűnhet, ez nem is nehéz, és sokan megfeledkeznek a veszélyről. Nem szeretnék példakép lenni, legfeljebb azzal, hogy így is teljes életet élek