Hegymászótársai mindent megtesznek, hogy Erőss Zsolt amputációja után is csúcsra mászhasson: szponzort keresnek egy méregdrága műláb vásárlásához.
Szendrő Szabolcs: egyszer kerültem életveszélybe
Szendrő Szabolcs az első magyar volt, aki műlábbal mászott hegyet. Harminc év alatt több ezerméteres csúcsot hódított meg, köztük a Himaláját.
– Tizennyolc éve élt protézissel, amikor mászni kezdett. Nehéz volt a kezdés?
– Elmentem egy klubba, és azt mondtam: van egy kis probléma, hiányzik a lábam. Azt felelték: ez nem kis gond, ez A probléma, nem mászhatok. De nem adtam fel: elmentem a Pilisbe egy oktatásra, hogy fogásokat lessek el. Nézelődtem, amikor valaki megkért, biztosítsam. Aztán felért, és azt mondta: te jössz. Utána nem volt megállás: ha megmásztad az elsőt, már azon gondolkodsz, hol egy magasabb. A klubban csak akkor tudták meg, hogy hiányzik a lábam, amikor egy alacsony párkányról rosszul ugrottam, és letört a lábfejem.
– Bírja a protézise?
– Hegyen bírja, csak a városban van vele baj. Az előző eltört, amikor a villamos után futottam. Az OORI igazgatója kért, adjam neki, kiállítaná különlegességként. A mostani protézisem húszéves, modernebbet is szerezhetnék, de megszoktam.
– Került már bajba a magasban?
– Ritkán. Szeretnek a hegyek, de nem annyira, hogy ott tartsanak. Eltörtem egy bordám, nemrég pedig az ép lábam. Életveszélybe egyszer kerültem, amikor a Kedar Dome-ot másztuk a Himalájában.
– Erőss Zsolt azt mondta: eddig ön a példaképe volt, de mostantól a követője is lesz. Mit szól ehhez?
– Sokszor gondolkodtam, mit sugallhat, hogy fél lábbal mászom csúcsokra. Úgy tűnhet, ez nem is nehéz, és sokan megfeledkeznek a veszélyről. Nem szeretnék példakép lenni, legfeljebb azzal, hogy így is teljes életet élek
Szendrő Szabolcs az első magyar volt, aki műlábbal mászott hegyet. Harminc év alatt több ezerméteres csúcsot hódított meg, köztük a Himaláját.
– Tizennyolc éve élt protézissel, amikor mászni kezdett. Nehéz volt a kezdés?
– Elmentem egy klubba, és azt mondtam: van egy kis probléma, hiányzik a lábam. Azt felelték: ez nem kis gond, ez A probléma, nem mászhatok. De nem adtam fel: elmentem a Pilisbe egy oktatásra, hogy fogásokat lessek el. Nézelődtem, amikor valaki megkért, biztosítsam. Aztán felért, és azt mondta: te jössz. Utána nem volt megállás: ha megmásztad az elsőt, már azon gondolkodsz, hol egy magasabb. A klubban csak akkor tudták meg, hogy hiányzik a lábam, amikor egy alacsony párkányról rosszul ugrottam, és letört a lábfejem.
– Bírja a protézise?
– Hegyen bírja, csak a városban van vele baj. Az előző eltört, amikor a villamos után futottam. Az OORI igazgatója kért, adjam neki, kiállítaná különlegességként. A mostani protézisem húszéves, modernebbet is szerezhetnék, de megszoktam.
– Került már bajba a magasban?
– Ritkán. Szeretnek a hegyek, de nem annyira, hogy ott tartsanak. Eltörtem egy bordám, nemrég pedig az ép lábam. Életveszélybe egyszer kerültem, amikor a Kedar Dome-ot másztuk a Himalájában.
– Erőss Zsolt azt mondta: eddig ön a példaképe volt, de mostantól a követője is lesz. Mit szól ehhez?
– Sokszor gondolkodtam, mit sugallhat, hogy fél lábbal mászom csúcsokra. Úgy tűnhet, ez nem is nehéz, és sokan megfeledkeznek a veszélyről. Nem szeretnék példakép lenni, legfeljebb azzal, hogy így is teljes életet élek
H. N.–M. K. R.
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
