Borravalón spórolnak a magyarok

Semmiképp ne adjon
* a rendőrnek
* az ellenőrnek
* az adóhatóság ügyintézőjének
* a vámosnak
* polgármesteri hivatal dolgozójának
* pedagógusnak (legfeljebb év végén ajándékot)


Koós János szívesen jár jó étterembe, s oda, ahol a kedvenc ételét szolgálják fel: – Mindig a hangulatomtól függ, mennyivel adok többet, de én ezt nem borravalónak hívom, hanem jutalomnak. Olyan, mint a fellépés. Az ember megkapja a gázsit, de azon felül ott a taps is. Õk így jutalmaznak engem, és így tesz a séf is, ha eljön megnézni. A hajamat negyven éve ugyanaz nyírja, meg sem fordul a fejemben, hogy borravalót adjak neki. Orvoshoz nem járok, hiszen makkegészséges vagyok!


Bajor Imre szerint egy művésznek illik gáláns borravalót adnia, hogy ne tartsák őt smucignak: – Ez még a dzsentri világból maradt ránk. Természetesnek tartom, hogy a fodrásznak is adok, az orvosnak pedig hálapénzzel fejezem ki a köszönetemet, amiért akkor fogad, amikor ráérek.


Szűcs Judit: – Női fodrászként azt tapasztalom, hogy általában csak a számlát egyenlítik ki, azon felül nem adnak semmit. Magánemberként az orvosnak ajándékot szoktam venni, bonbont vagy egy üveg italt. Az étteremben a lányomra hallgatok borravaló-ügyben: általában kétszáz forintot teszek a számlához. A postás nálam egy százast kap.