Magyar étkezési szokások

Hogyan változtak az átlagember étkezési szokásai a középkortól egészen napjainkig? Mik a mai fogyasztói trendek? Továbbolvasva megtudhatjuk.

A középkori magyar ember étkezési szokásai, a napirendjéhez hasonlóan merőben eltért a napjainkban megszokottól. Egészen a 17. század második feléig mindössze két étkezés volt általános, az ebéd és a vacsora. Így a manapság legfontosabbnak tartott étkezést, vagyis a reggelit egyszerűen átugrották, és délelőtt 10 órakor már az asztalnál ült a család, hogy elfogyassza az ebédjét. Mivel az ebéd időpontja a délelőtti órára esett, így nem meglepő, hogy a vacsora is korábban került terítékre.

A nap második étkezése általában öt, legkésőbb hat órakor volt szokásos. A manapság hagyományos délkörüli étkezés Nyugat-Európai szokás volt, mely itthon csak az 1600as évek végén terjedt el.

Egy másik érdekes sajátosság, hogy az Amerikából származó zöldségeket (például a paradicsomot, a paprikát, a krumplit, a kukoricát stb.) csak a 17. században kezdték el fogyasztani itthon, vagyis jóval az új földrész felfedezése után. Ami talán még ennél is meglepőbb, hogy a leves, ami Nyugat-Európában a főétkezés szerves része volt az Magyarországon csak a 18. században vált általánossá.

A mai magyar felmérésekből sajnos kiderült, hogy a rendszertelen táplálkozás trendje tovább folytatódik, s egyre inkább az otthont választjuk étkezéseink helyszínéül a munkahely, az iskola, a vendéglők, az éttermek vagy a gyorséttermek helyett. Az ebéd továbbra is a leggyakoribb főétkezésnek számít, ezzel párhuzamosan azonban tovább nőtt a vacsorát előnyben részesítők aránya. Elkeserítő adat, hogy az átlagos hétköznapokon a többségnek legfeljebb három, de gyakran csak két alkalommal jut ideje rendes étkezésre. A húsok kedveltsége az elmúlt évek során sem változott, jelenleg is szárnyashúst fogyasztjuk a legszívesebben.