»Gyakran plusz jogokkal ruházzák fel magukat, a munkaköri leírást meghaladó szerepeket vesznek fel, arrogánsak, erőszakosak, és az erőszakot szó szerint is érthetjük.«
Mindenkinek van egy portásos, titkárnős, biztonsági őrös története. A cégeknél ők jelentik az első „védelmi vonalat”, rajtuk keresztül vezet az út a főnökhöz, az üzemi területhez. Vagy megkönnyítik a bejutást, vagy – önhatalmúlag – megnehezítik.
Ismerjük az utóbbi típust. Ők azok, akik úgy működnek, mint állam az államban. Gyakran plusz jogokkal ruházzák fel magukat, a munkaköri leírást meghaladó szerepeket vesznek fel, arrogánsak, erőszakosak, és az erőszakot szó szerint is érthetjük.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy pontosan hogyan halt meg egy fiatalember egy ózdi üzemben, a hírek mindenesetre arról szólnak, hogy a biztonsági emberek földre teperték a gyár egykori dolgozóját, aki ezután vesztette életét.
Sosem szabad általánosítani, egyetlen szakma képviselőire sem lehet jelzőket aggatni, helytelen megbélyegezni valakit csak azért, mert például ellenőrként dolgozik. Ám minden munkaadónak kutya kötelessége, hogy az alkalmatlan, pszichés gyengeségeket, túlreagálást mutató kollégákat kiszűrje. A biztonsági őrök esetében különösen így van ez. Hivatásuk lényege egy szóban összefoglalható: biztonság.
