Az a baj nálunk, hogy nem tudunk normálisan vitázni, az emberek többsége fekete-fehérben látja a világot.
Ha valamiért bajod van Orbánnal, Gyurcsány-rajongó vagy, ha a sarki zsidó fűszeresre panaszkodsz, mert átvert húsz forinttal, antiszemita, ha meg a körtét a kertedből ellopó cigánygyerek anyját szidod, rasszista. Mi több: sokak szemében már akkor is cigánygyűlölő vagy, ha nem a roma szót használod.
Valljuk be, a cigányok és a nem cigányok együttélése valóban az egyik jelentős és megoldásra váró gondja a mai magyar társadalomnak. A két oldal tele van előítéletekkel, s nyugodtan kijelenthető: van is rá okuk. A helyzet megoldásához pedig éppen az kellene, hogy ezeket az előítéleteket félretegyük. Mert az biztos, hogy nem vezet jóra, ha az egyik fél alapállásból úgy gondolja, hogy a cigány csak lusta, lopós és együttélésre képtelen lehet, míg a túloldal azzal hergeli magát: azért, mert cigány vagyok, úgyis kicsesznek velem.
Éppen erről szól Lakatosék története is. A család egyik férfitagját – állítják ők – az orvosok félrekezelték, ezért kellett Tivadarnak 41 évesen meghalnia. És, mondja a rokonság: mindez azért történt, mert cigányok. Az ügyből feljelentés lett és pereskedés, nem tudni még, tényleg orvosi hanyagság miatt vesztették-e el szerettüket. Ám ha igazuk is lesz, rasszista indítékot nem feltétlen kell az eset mögött keresni.
A magyar egészségügy, tudjuk, tapasztaljuk mindannyian, romokban hever. Sokan akkor sem kaphatnak normális ellátást, ha kitűnően felkészült, lelkiismeretes orvosok kezébe kerülnek. Emellett egyetértek Lakatosék ügyvédjével, aki azt mondja „úgy tűnik, más a helyzet, ha valaki például Tarnabodról jelentkezik orvosi ellátásra, és más, ha a Rózsadombról”.
Így igaz. És függetlenül attól, hogy cigány vagy sem.
