Vélemény: közös meg nem egyezés

Elvált szülők gyerekeként tehát úgy gondolom, inkább legyen válás, mint megjátszott szeretettel járó mindennapos passzív agresszió. Na de az, hogy miként váljanak a felek, már fontosabb. Attól a pillanattól kezdve ugyanis őrült hajsza indul, hogy az egyik szülő kimondja a gyászos mondatot: „el akarok válni”.

Anyunak és apunak az anyagi harcok mellett a gyerek szeretetéért is meg kell küzdenie, na és rejtegetni kell, ha egy harmadik fél miatt bomlik a család, mert áruló lesz a félrelépő szülő. Holott mindig kettőn áll vagy bukik a vásár, a megcsalás sokszor inkább már következménye a rossz házasságnak, mint okozója.

Biztos, ami biztos, jöhetnek a jól bevált trükkök, a zsebpénzemelés, egy kiskutya, vagy új medence a kertben. Ha pedig a szerencsétlen gyerek így sem tud dönteni, indulhat az „egy hetet itt, egy hetet ott lakunk” módszer, majd a csöppség faggatása arról, milyen anyu új barátja, és apunál miért nincs rendes ágy, csak matrac?

Pedig ha kíváncsi rá a szülő, milyen körülmények között él szeme fénye a másik otthonában, elég lenne egy látogatás az exnél, ne adj’ Isten, egy telefonhívás, nem kell ehhez mediátor. Persze csak ha a kínosan elhúzódó válás igazi célja nem saját önös érdek (egy busás tartásdíj), hanem a gyerek lelki nyugalma.