Eva Rezesova ügye a pénzről is szól. De nem úgy, ahogyan azt több olvasónk hozzászólásában megpendíti. Úgy vélem, nem kenőpénzről van itt szó. Annál is inkább, mert – tessék nyugodtan megkövezni – jogi szempontból korrekt ítélet született. Csak épp nem találkozik a közvélemény igazságérzetével.
Az emberek úgy gondolják, meg kell mutatni ennek az elkényeztetett, léha és önző életet élő milliomosnőnek, hol a helye. Úgy vélik, nem gondatlanság, ami történt, hanem gyilkosság, mert sem az asszony ittassága, sem az, hogy túl gyorsan ment, nem a véletlen műve. S igazuk van: aki ittasan a volán mögé ül, mind potenciális gyilkos akkor is, ha megússza baleset nélkül.
Evát a pénz juttatta ide, és a gazdagsága menti meg. Ha nem kapott volna meg mindent, amit akar, ha időben megtanulja, hogy az ember tetteinek következménye van, ha felmérte volna, mit kockáztat – nem a börtönt, hanem emberéleteket –, akkor nem ült volna kocsiba részegen azon a végzetes napon. S ha nem lenne elég pénze, nem tudott volna olyan ügyvédet fogadni, aki kihozza a börtönből, s olyan körülményeket teremteni, amiket a bíróság megfelelőnek talált a házi őrizetre.
Ha a rendőrök és az ügyészek is olyan felkészülten végezték volna a munkájukat, mint az ügyvéd, akkor születhetett volna szigorúbb ítélet is. Ha körültekintőbben helyszínelnek, ha azonnal vért és vizeletet vesznek a gyanúsítottól, és azt drogra is vizsgáltatják, ha a bizonyítékokat körültekintőbben sorakoztatják fel, az ítélet talán közelebb állna az emberek igazságérzetéhez.
Sovány vigasz, hogy Isten nem bottal ver. Néha gazdagsággal.
