Vélemény: Tükörképek

Baj van az ifjúsággal. Pont akkora, mint az ország gazdasági és morális helyzetével.

Az, hogy milyenné válik a gyerek, mindenekelőtt a szülei felelőssége. Nem egyiké vagy másiké, hanem mindkettőé. Csakhogy sok szülő önmagáért sem tud felelősséget viselni, nyomorog, dologtalan, alkohol- vagy drogfüggő, dohányzik, káromkodik és tettlegességre vetemedik.

De vannak kevésbé látványos esetek is: szülők, akik hazugságban élnek és csalással akarnak boldogulni, meg vannak sértve, amikor átveri őket a kölykük. Szeretetet pénzért vásárolni akarók, akik azt hiszik, elég, ha „mindent megadnak”, de a mindenbe nem értik bele az odafigyelést, a megértést, az időt és a szeretetet.

Megáll a felelőssége a többi családtagnak is, aki úgy gondolja, mindenkinek a magánügye, hogyan ­bá­nik a gyerekével. Azután ott vannak az elbizonytalanított pedagógusok, akik az oktatási rend húsz éve tartó reformjával és a technika hihetetlen fejlődésével nem tudnak már mit kezdeni. Csak emberségük, saját erkölcsi tartásuk adhat nekik tekintélyt, mert a szülő – tisztelet a kivételnek – szíves örömest elhiszi, hogy a tanár pikkel.

Fenntartunk azután az adófizetők pénzéből egy komplett hálózatot – gyámhatóságot, védőnőket, gyerekorvosokat, gyermek- és ifjúságvédelmi szakembereket – arra, hogy társadalmi kontrollt gyakoroljanak, s ha kell, közbeavatkozzanak. Ez a rendszer oly mértékben alkalmatlan és tehetetlen, hogy Magyarországon nyugodtan halálra éheztethetnek egy kisgyereket anélkül, hogy észrevennék.

Miért is csodálkozunk, hogy baj van a gyerekeinkkel?