A világ egyik legnagyobb volumenű történelmi építménye, a kínai nagy fal izgalmas titkai

Kínai nagy fal - Kezdetleges védelmi rendszerből kifinomult katonai építmény

Az ősi történetek egy hatalmas varázslóról mesélnek, aki úgy építette meg a kínai nagy falat, hogy a földi szellemek és egy fehér sárkány segítségével biztosítsa annak legyőzhetetlenségét.

A fal kísérteties hangulata az építkezés során odavesztett számtalan életből fakad; ezekből a mesékből erednek Meng Jiangnü-nek szentelt szobrok és templomok, akinek meghalt férje miatti gyásza a fal egy részének leomlásához vezetett.

Ezek a legendák és mítoszok végül az egész kínai nagy falat beleszőtték a kínai kultúra szövetébe, így az ma nemcsak mérnöki bravúr, hanem a nemzet gazdag örökségének időtlen szimbóluma is, egyben a világ hét új csodájának egyike. Nem véletlenül.

A kínai nagy fal számokban

A kínai nagy fal építése az Kr. e. VII. században kezdődött, de a leghíresebb részek csak az első kínai császár, Csin Si Huang uralkodása idején készültek el, Kr. e. 221–206 körül.

A Kínai Állami Kulturális Ereklyék Igazgatósága 2012-ben a fal teljes hosszát lemérte:

• 6259,6 kilométer mesterséges fal
• 359,7 kilométer árok
• 2232,5 kilométer természetes akadály
• 5723 jelzőtorony
• 7062 kilátó
• 1026 egyéb kapcsolódó rom

Ezt a gigantikus falat több dinasztia uralkodása alatt építették, és számos része ma érintetlen hegyekben, távoli, nehezen elérhető területeken vagy sivatagokban található, így a mérés szinte lehetetlen kihívás. A fejlett távolságmérés, a GPS-technológia és a 15 tartományban végzett ötéves régészeti kutatás együttesen olyan pontos adatokat adott, amilyeneket ma csak lehetséges mérni.

De mi célból épült ez a hatalmas szerkezet?

Védelem: A falat elsősorban azért építették, hogy a kínai birodalmat megvédje az északról érkező különféle nomád törzsek invázióitól, köztük a hsziungnuk (ázsiai hunok) és később a mongolok portyáitól is.

Védje a Selyemút kereskedelmét: A fal a kereskedelem és a bevándorlás szabályozását és védelmét is szolgálta a Selyemút (Kínát a Nyugattal összekötő ősi útvonal) mentén, így szabályozta az áruk és az emberek határon túli mozgását.

Hogyan épült a kínai nagy fal?

A nagy fal a különböző kínai dinasztiák változó igényei szerint alakult ki. A kezdeti védelmi szerkezetből az évszázadok során egy kifinomult katonai rendszerré, végül pedig egy történelmi műemlékké formálódott.

Kezdetben csak egy alapvető védelmi szerkezet volt. Kína a Kr. e. VII. században ugyanis erősen megosztott volt, különböző államai között pedig folyamatosak voltak a konfliktusok. Elsőként a Csi, Jen és Csao államok építettek védőfalakat, azért, hogy megvédjék területeiket a szomszédos államok és nomád törzsek invázióitól.

Ezeket a korai falakat elsősorban döngölt földből és fából építették, amelyek bőséges mennyiségben álltak rendelkezésre és könnyen megmunkálható anyagok voltak. Ezek a falak még egyszerű szerkezetek voltak, céljuk inkább lelassítani vagy elriasztani a betolakodókat, semmint teljesen megállítani őket.

Csin Si Huang volt az, aki először kapcsoltatta össze a részekből álló, különböző államalakulatok falait egy folyamatos védelmi rendszerré alakítva azt. A Han dinasztia idején (Kr. e. 202 – Kr. u. 220) a fal hosszát kiterjesztették a Góbi-sivatagig. A felhasznált anyagok még mindig döngölt föl és fa voltak, de már felhasználtak követ is a tartósság érdekében. Ekkor épültek az első jelzőtornyok.

618–1368 között a fal jelentősége átmenetileg visszaszorult, mivel a mongol uralkodók nem látták jelentőségét annak fenntartására. A Ming-dinasztia idején (1368–1644) ismét valós fenyegetést jelentettek az észak felől támadó nomád törzsek. Ekkor történt a fal jelentősebb átépítése, felújítása tégla és kő felhasználásával: már komolyabb stratégiai védelmi rendszerként működött jelzőtornyokkal, csapatok helyőrségeivel és ellenőrzött kapu-rendszerekkel.

Mint turisztikai vonzerő

A Csing-dinasztia idején (1644-1912), ahogy a birodalom határai észak felé, Mongólia és Mandzsúria felé terjeszkedtek, a nagy fal védelmi jelentősége csökkent. Ekkorra már inkább Kína korábbi császárai védelmének szimbólumává változott.

Manapság turisták ezrei látogatják napi szinten a nagy falat, és az állandóan özönlő tömeg komolyabb károkat is okoz az építmény szerkezetében.

A XX. századi helyreállítási folyamat során a korabeli kézművesség és a modern módszerek keverékét alkalmazták annak érdekében, hogy a fal maradandó örökségét kulturális kincsként őrizhesse meg.

Például az erodált részek helyreállítására téglákat és vágott kőtömböket használtak, különösen azokon a területeken, ahol az eredeti falat hasonló anyagokból építették. Azokban az esetekben, ahol tégla és kő nem állt rendelkezésre, a hagyományos módszerek alapján döngölt földet és vágatlan köveket használtak. Jellemzően mészhabarcsot használtak, átvéve a Ming-dinasztia technikáit. Egyes szakaszokon viszont modern anyagokat, például cementet használtak a szerkezeti stabilitás megerősítésére anélkül, hogy a fal történelmi megjelenését veszélyeztették volna.